2010. augusztus 31., kedd

megen csak jó a telefonom :) Az új. kártya még mindig nincs bele.

zh

Túl vagyok életem első zh-ján.

2010. augusztus 30., hétfő

balszerencse fia

1 óra alatt sikerült tönkretennem a telefonomat.
Feltehetőleg teri találta ezt a kis mobilt.
Előző gazdája pedig kóddal zárta le a billentyűzárat. De ezt én kibaszottul nem tudtam, így most kódot kér a kioldáshoz.
Ami azért fasza, mert 10*10*10*10 azaz 10000 lehetőség van.
Asszem ezt nem fogom mind kipróbálni.
Ha valaki tudja, hogy hogyan tudom kikódolni, vagy hogyan tudom megoldani, hogy elvesszen a memóriája, kómába essen...stb, annak könyörgök : SEGÍTSEN!

a szerencse fia

Vágod, hogy ma kezdtem el gyűjteni egy új mobiltelefonra, erre apám hazaállít egyel?
Most ne mond, hogy nem vagyok kurvajó :D
Vagyis apukám kurva jó :) De igazából Teri a kurva jó, aki nekem küldte. Ő kapta, és neki nem kellett. Ezért elküldte nekem. Imádlak Teri!
http://www.cellhut.com/images/extra/Nokia-5310-XpressMusic-Red-(Unlocked)_8947_L_1864.jpg

PHNBFF

Hát minek utána unatkoztam délután, úgy döntöttem, hogy nézek valami sorozatot. Amerikai fater-re gondoltam, de mivel abból az utóbbi időben jó sokat néztem, valami mást akartam. És nem tudom hogyan, meg miért... de jött egy sugallat: Paris Hilton- Öribari kerestetik.
És tessék. Most függő vagyok. Imádlak Ribanc!
http://parishiltonjustme.com/news/data/upimages/gx2boce9454b9240af6c7c1ud3.jpg

Boldog MAdonnás Hétfőt!

Úgy voltam vele, hogy kurvára utálják az emberek a hétfőt. Mert elkezdődik a suli/munka... stb.
Így gondoltam meglepem pár barátomat facebookon. 7 embernek kívántam Boldog Hétfőt egy-egy Madonna dallal. Gyerünk gyerekek! BASSZUK ÁT A VILÁGOT! Mosolyogjunk Hétfőn! :D
Akinek nem sikerült személyesen küldenem, ne csüggedjen el:

Minden olvasómnak Boldog Hétfőt Kívánok!!!

valaki járjon velem egy mambót :)

Úgy vagyok vele, hogy kócosan és borostásan fekszek az ágyban. Kémiát tanulok, aztán ha meguntam egy kávé és egy cigi társaságában felfrissülök. Utána pedig kicsit még tanulok, majd készülődök.
Ma van a nagy nap, Bogi ma mutatja be nekünk az Édeskedvesét. Így hát ki kell hoznom magamból a legtöbbet.
Körömreszelő, alapozó, legszűkebb fekete farmer és valami rózsaszín-csilivili felső. És emelt fővel büszkén mambázok majd végig a Király utcán. Esti cocktailok, bájcsevej...és amikor már rájövök,, hogy bazzeg nem játszom meg magam, felpattanok, felkapom a kedvenc pultos lányomat, Ancsát, és vele kezdek mambózni. Mert most kattogok a mambóra.
Evcsi azt mondta, hogy ő még mindig rendületlenül hiszi, hogy van valaki (párféleség) a számomra.
De most komolyan...szerintem kurvára egyértelmű, hogy egyedül halok meg.
wáááű, de öngyűlölő önsajnáltató vagyok.
Ejjj ejjj... kiugrok a 10-ről.
De előtte még eljárok egy...

2010. augusztus 29., vasárnap

Szerda délután kettőkor martini evcsivel.

gólyatábor2010 PTE-BTK-TTK-MK--fonyódliget

Bocsi kedveseim, hogy csak most értem ide hozzátok, de csak most (vasárnap, hajnali 1:32-kor) mondhatom el magamról: teljesen kijózanodtam, kipihentem magamat, és a hangom is visszajött.
Szóval ezt még én sem tudom jól leírni.
Hihetetlen. Fergeteges. Eszméletlen. Iszonyat jó.
Talán ezekkel, és hasonló szavakkal tudnám körülírni. De nem tudom körülírni, így megpróbálom kicsit bellülírni.
Szóval első nap ugyebár megérkeztünk fonyódligetre. Ekkor már összebarátkoztam 1 anglisztikás, 1 föcis és 1 bioszos csajjal (kiv. a biosz, mert az pasi). Akik mind Januszosok, és 2 a Niku oszttársa volt.
Szóval a buszvégállomástól a táborig kb 20 perc volt az út. Ezt mi 3 óra alatt tettük meg. Miért? 5 méterenként vártak ránk a seniorok (felsőbb éves mentoraink), és poénos feladatokkal, énekekkel, táncokkal ütötték el az időt. Már itt megtanultam, a gólyatáborban 2 fontos dolog van: ÜVÖLTS, AHOGY A CSÖVÖN KIFÉR és IGYÁL!!!!
Aztán odabent regisztrálni kellett, kaptunk igazolványt, karszalagot és egyen pólót, aminek a színe jelezte, hogy melyik karhoz tartozol. Bent zászlót készítettünk, indulót írtunk...stb. Ittunk. Összehaverkodtunk. Tomboltunk.
Este koncertek. Vagy 4. Ingyen piák...stb.
Második nap köszöntöttek a karok vezetői, voltak vetélkedők...stb. A lényeg, hogy iszonyat jó volt, és egyre több emberrel ismerkedtél meg, és egyre kevésbé érezted magad idegennek. Este ismét nagy koncertek, Dévényi Tibi bácsi...stb. Tánc kifulladásik, pia szédülésig... összeházasodtam egy bioszos sráccal, miss pina rám nyitotta a wc-t egy szál muffban, eltörtem egy üveg diópálinkát, összehaverkodtam Petrával és 13-mal... meg sok más mindenkivel.
Harmadik nap kómából ébredsz, még fogmosás előtt piálsz, kába vagy, de rohansz a csoportodhoz, énekelsz, kiabálsz. Vetélkedők megint. Ki?Mit? Tud?... stb. koncertek, 30y, eredményhirdetés... ujján átvirrasztott éjszaka, ismét eltűnő pálinkás üvegek, cápázás, fa-fasz nyalás, Szép Dávid ébresztés, fagyis spagetti evés, óriás szendvics készítés, 13 a széken alvás...éneklés. Táncolás. 
Az év legjobb 4 napja volt.

2010. augusztus 26., csütörtök

I'm just a weary pilgrim trying to find my own way home

"  God made me for a reason and nothing is in vain
Redemption comes in many shapes with many kinds of pain
Oh sweet Jesus if you're listening, keep me ever close to you
As I'm stumblin', tumblin', wonderin', as I'm travelin' thru"

2010. augusztus 23., hétfő

bnésmadge

26 perce boldog névnapom van :D
És kb. 1 évvel ezelőtt ilyenkor lett vége Madonna budapesti koncertjének.
Még mindig nagyon köszönöm Madge!

2010. augusztus 22., vasárnap

niku.25emeletes.hármanegyágyban.RolandDani.

Tegnap miután megjöttem, és picit pihentem, Nikuval találkoztam a városban. Hozott bort egy üveggel, amit papír zacskóból ittunk,mert mi amcsi feelingben akartuk tolni. Aztán rájöttünk, hogy mivel névnapom lesz hétfőn, ez az előnévnapi bulim. És akkor beszélgettünk, Like a virgin-t és Let it be-t énekeltünk. Aztán jött a Máté, sétáltunk a citromutcától a Jókai térre, meg a Széchenyi térre, ahol ilyen kirakodó vásár volt. Körbejártuk, és Nikuval mindketten vettünk egy baglyot. Az övé Amanda, az enyém Miranda, leszbikusok és egymás szeretői.
Ez után elsétáltunk a Nikuék felé. És ott jött az ötlet, hogy én fel szeretnék mászni a 25 emeletes tetejére. Máté is benne volt, és hát így bemászott velem. És kurvára féltem. Aztán végül is sikerült a Nikut is becsalni... és akkor együtt mentünk, sétáltunk, denevérektől rettegtünk, szép csempét kerestünk, féltünk... és végül kijutottunk a tetőre. Az immáron közel 21 éve üresen álló 80 méter magas épület tetejéről a kilátás csodás. Jó érzés volt elfeküdni a tetején, nézni a csillagokat, borozni és cigizni. Visszafele menet hoztam egy relikviát is onnan. Egy csempét. Fehér csempe rajta pirosas-narancsos minta. Naaaagyon joo volt.
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/f/f8/P%C3%A9cs_Magash%C3%A1z2.JPG

Utána átmentünk a Nikuhoz, lefürödtünk, Szex és New Yorkot raktunk be, és lefeküdtünk az ágyába, ami két személyes. Rám persze allergiás rohamok ezrei törtek, így horkoltam, szörcsögtem, orrot fújtam, tüsszögtem... ennek köszönhetően se Niku, se az anyukája nem tudott rendesen aludni. Persze Máté igen.
Reggel fél 8kor keltett a telefon, Niku anyuja kávét főzött, megittam, beszélgettem vele. Felöltöztem, és mentem mamámhoz takarítani a ház körül. Kösszi Niku riku kukuriku és Mátéka ezt a szép előnévnapos estét ^^ nagyonszeretlektiteket.
http://sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc4/hs236.snc4/39144_1166248134136_1765908028_328091_5855345_n.jpg


Aztán hazajöttem. Ebédeltem, és lefeküdtem pihenni. És különös álmom volt Roland és Dani főszereplésével.

2010. augusztus 21., szombat

ec

Sokkal élvezetesebb az út, ha Szekszárdon felszáll egy Edward Cullen klón, és leül melléd.

útra keltem.

Mint sorstársaim, a gólyák, én is útra keltem Dél felé. Persze én csak Pécsre. 
Épp most húzok el a Duna felett a Lágymányosi-hídon. A buszon van wifi. Szóval adja.
16:30 körül hazaérek. Laza 4 óra. A gépem aksija még másfél óráig bírja. A frissen tetovált lábam is bírja még. Nemsokára bekrémezem. Tudom, hogy ezt tudni akartátok. Nah, nagyon nagy újságom nincs. Holnap után gólyatábor. Jeeeeeee. Remélem ebben is Roland ikertestvére leszek, és megtalálom a szerelmem. Vagy Ő engem. Nem érdekel. Csak meglegyen...
Tsőő.

krónika.

Mivel ellenben II. Erzsébet angol királynővel, én nem engedhetek meg magamnak egy Balmorale kastélyt nyaralásul, így időm pihentető részét Gyöngyösön, jó messze hőn szeretett Pécsemtől töltöm. Itt van a két unokaöcsém, akiket nagyon szeretek. Egy unokahúgom, akit szintén, egy nagybátyám, és egy nagynéném, akiket megint csak. Rengeteg könyv.Szabad idő. Minimális kötöttségek.
Szerda délután érkeztem, hátam mögött 5 és fél óra buszozással. Pécs-Pest-4 óra 10 perc, Pest-Gyöngyös- 1:15 perc.
Egyből az üzletbe mentünk, ahol ugyebár megtetováltak. Nem fájt. Csak itt-ott. De kuuurva kellemetlen volt.
És akkor Csütörtök nem is tudom mivel telt... lábadozásommal talán :D
Péntek szintén, de felmentem Ritához beszélgetni, meg jött a Vali, akiket nagyon szeretek.
Ja, meg tegnap elmentem SOmával és Antukával box edzésre...
A lábam közben egyre jobban van:

2010. augusztus 18., szerda

tetkóóóóó

Meg vagyok varrva :)
Első hivatalos (még kicsit véres kép) :
http://sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash2/hs199.ash2/46199_147540345274547_100000557460636_355988_290142_n.jpg

still.

Nem hittem volna, hogy annyi idő után még mindig fogok Veled álmodni. És mégis. Az a különbség a valóságbeli Mr. R. és az álmaimban megjelenő közt, hogy az álmom béli figura vissza tér hozzám, és tanúbizonyságot tesz a szerelméről, míg a másik se puszi se pá kilépett MSN-en, és hát valami olyasmit kaptam a fejemhez, hogy "sosem szerettelek". Miért nincs egy nagy távirányítóm az emberekhez? Csak rád tartanám, megnyomnám, hogy RESET, és amikor újra beállítanálak kedvem szerint, olyan lennél, mint az álmaimban. Minden szép lenne és jó.
Csak hát Te nem lennél akkor önmagad, én meg voltam olyan hülye, hogy beléd szerettem, abba, aki vagy.


2010. augusztus 17., kedd

Ici pici meglepi Nektek, amit Bogival csináltam :)

Get into the groove
Boy you've got to prove
Your love to me, yeah
Get up on your feet, yeah
Step to the beat
Boy what will it be
elözönlöttek a pattanások. Most kimentem a fürdőbe, és a tükörben megrettentem. az egykori bal szemöldököm és fél homlokon helyén pattanások éktelenkednek. Jézus. Amióta visszajöttem Horvátországból.

2010. augusztus 16., hétfő

szintről szintre haladva.

Az alkohol érdekes dolgokra képes. 
Nekem most körülbelül ül a gyomromban, és röhög, hogy bibibííííííí, régen elég volt belőlem feleennyi, és irtó jól be tudtál pörögni, aztán másnap nem volt semmi bajod.... bezzeg most.... ha egy icipici alkoholos-hangulatot akarsz igyál meg egy hektolitert, és tűrd, hogy utána kegyetlenül nagydarab elefántok fognak tigrisbukfencet vetni a fejedben.
Mr. Alkohol, egy nagyon dolog vagy. Nagyon sokat kellett meginnom belőled ahhoz, hogy éjfél előtt már törülközővel a fejemen fetrengjek, és sikítsak, hogy jön az Androméda-köd, ami bele fog ütközni a mi galaxisunknak, és én., egyedül ÉN veszem a fáradságot, hogy megmentsem a 30000000 év múlva katasztrófától a Földet, mert én vagyok Bruce Willis. Aztán Nótár Mary-t énekelve elmenjek a Teszkóba.
Nem... Mr. Alkohol nem lehetsz ennyire hűtlen szerető.
A másik Mr. Nikotin. Egy éve még hetente egy dobozt szívtam. Most? Egy éjszaka és egy fél reggel alatt közel 3 dobozzal. Igaz nem egyedül, de akkor is. Azt a kurva élet. 

Minden esetre nagyon jó volt a tegnap esti party, és köszönöm Anitácska, meg mindenki más, aki ott volt, és gay pornót nézett velem. ÉS külön köszönöm Andus, hogy úgy keltettél, hogy egy plüss pingvinnel basztattad a fülem.

2010. augusztus 15., vasárnap

kar.

Roland hatalmas karját látva megtörten odaálltam a tükör elé.
Az én karom is kb. akkora, csak az a zsírtól lötyögő típus.
Megsemmisült önbecsülésem mikronnyi parányait felszedegettem, és elmegyek letusolni, hogy aztán kegyetlenül bebaszhassak.
Mert egy hájas alkoholista vagyok.

az elmúlt nap

2010.08.14.

06:30- Felkelek.
07:50- Elindulok Budapestre a nagy Stefán találkozóra. Ez egy olyan összejövetel, amikor az ország minden széléről összegyűlik Stefán Béla és Nádhera Ilona 4 gyermeke, azok gyerekei és azok gyerekei (lassan már a mi korosztályunk gyerekei is). Ez egy fergeteges kavalkád. Iszonyat jó. Nem mellékesen szinte az egyet olyan nap az évben, amikor az apai ági unokatestvéreimmel (főleg Zsófival és Danival) találkozhatok. Zsófival mondjuk az év közben is össze összefutunk, de Dani győri, és sajnos elég necces, hogy összeüljünk egy kávéra, amikor kedvünk tartja. Pedig jó lenne, mert nagyon szeretem az unokatestvéreimet. Akkor is, ha csak másodfokúak.
10:48-ra oda is értünk Budaörse. Nagyon jó volt újra látni a rokonokat.
16:00-indulunk vissza
18:44- beérünk Pécs határára
20:00- Indulok Patri születésnapi pincepartijára, 2 doboz czigivel és egy üveg borral, és reménykedek, hogy minimum olyan jó buli lesz, mint tavaly (ám tudtam, se Nóri, se Abszint... a dolgok még sem lesznek 100%ban ugyanazok).
00:00- átlépünk a mába. Szinte mindenki hulla részeg,már elmentünk lopni kukoricát a szomszéd kertből, volt aki hányt, volt aki össze vissza fetrengett minimális ruhákban. Közben összevesztem  pár ismeretlennel, akik felől azt hallottam, hogy "UUuuutttttáááálom Madonnnát!!" Ekkor bekapcsolt az ÖLJ! üzemmódom, és Bence és Nacus is csatlakozott.
04:38- miután átmásztunk egy lápi mocsáron, és egy temetőn, hogy időben elérjük az első buszt, találkozunk egy síró barátnőnkkel, akinek vigasztalásra van szüksége, így feláldozzuk magunkat, szemünk sarkából látjuk, ahogy a busz elszáguld, de mi ott maradtunk, mert a barátunknak szüksége volt ránk.
06:00- Samun, azaz rajtam elkezd erőt venni egy hihetetlen részegségi hullám, felpörgök, ugrálok, röhögök és nagy hangulatot csinálok.
06:30- már 24 órája vagyok ébren. A busz (némi malőrrel) elindul Pécsre.
07:57- bevetődök az ágyamba.
12:00- felkelek ebédelni.
15:30 -felkelek inni
16:30- felkelek, mert csörög a telefon. Anitácska a vonalban. Kérdi: Megyek-e hozzá ivós partira. Én másnaposan lüktető fejjel csak ennyit tudok mondani:
HOGY A RETEKBE NE?!

2010. augusztus 13., péntek

képeskedek.

Úgy döntöttem, hogy ha majd kész lesz a szobám alapja (mert hiába lakunk itt X hónapja, nekem még mindig se íróasztalom, se polcaim a 400 könyvemnek és 40 valahány virágcserepemnek), nekiállok kicsit kidekorálni a szobát.
Ez a rész a párnám feletti fal. Azért jó, mert ott a szekrény, és akkor az úgy közrefogja az ágy végét. Szeretem, hogy ilyen kis odú szerű.

Ide fog jönni 3 bekeretezett fénykép, amit felfúratok:

Szóval ez a három, nekem fontos kép, nekem fontos emberekről fogja vigyázni az álmomat éjszaka.


Ez az oldal pedig az ágyammal párhuzamos fal.

Ide (a virágos polcokon kívül), még nem vagyok 100%-ig biztos benne, de valószínű, hogy festményeket fogok felfúratni. Nem tudom, hogy miféléket, de egy biztos, hogy azt a kis mini festményt, amit Rab-szigeten vettem magamnak (tűzpiros-narancssárga színekben a város) ide fogom kirakni.

Akkor az ágy végében ismét egy barikád. A másik szekrényem található. Ez a szép fenyőoldalát mutogatja nekem, ami nagyon passzol a kék falakhoz.

Nah, erre a szekrényre pedig egy kép egyveleget szeretnék. Barátokkal közös képek, Madonna, család, ballagás... rajzok.... mindenféle. Ezeknek a képeknek (többek között) mindenképpen szerepelniük kell:

És még rengetegnek másik képnek.

És már csak egy dolog maradt. Az ajtó. A legidiótább ajtó, amit valaha láttam. Ugyanis az üveg benne rendes normál ablaküveg. Nem az a redőzött, nem is tejüveg... sima, átlátható üveg.

Ide meg úgy gondoltam, hogy képeslapokat ragasztok. Olyanokat, amiket barátok küldenek Nekem, meg ahova én megyek, akkor ott veszek egyet, és kirakom. Eddig mondjuk csak 3 darab van... 2 Nikutól, és egy Rab-ról. De ha küldtök Nekem sokat, akkor hamar megtelik az ablak :D

2010. augusztus 12., csütörtök

2010. augusztus 9., hétfő

perfect.

Horvát tudásomat tökéletesre fejlesztettem. Amikor idejöttünk, épp hogy annyit tudtam mondani: Jó napot. Egy kenyér. ..... tehát éhen nem haltam volna. Ám ma reggel bementem a boltba: Jó napot, mennyibe kerül egy York cigaretta? (14 kuna) Oké, köszönöm.  ... és vettem horvátban horvátul egy horvát cigarettát. Büszke vagyok magamra.

Kettőt kell aludni, és megyek haza.

2010. augusztus 7., szombat

Vicces, hogy azért nem estem letargiába, amiért elmentek, mert eszembe jutott a világ egyik legnagyobb közhelye.  "Ne sírj mert vége, örülj, hogy megtörtént". És basszameg, ez a kis szerencsesüti bölcsesség az, ami tényleg tartja bennem a lelket.  Többek között ezt utálom a legjobban ezekben a nyaralásokban. Közvetlen vagyok, ezért nagyon könnyen barátkozok. Összehaverkodok vadidegenekkel, és aztán huss... ahogy jött, úgy megy is. Game Over.
Ha ezek párkapcsolatok lennének, akkor mondanám :"Ebül jött pasi ebül is távozik".
A legrosszabb, hogy ott van a tudat, soha többé nem látod őket viszont. Persze írhatjátok, hogy lehet tartani a kapcsolatokat... de a semmire építeni? Értelmetlen. Vége. És lassan gurul tovább az autó.

Gentlemen's prefer blondes.

Hogy miért nem jelentkeztem eddig? Nos engem ismerve két lehetséges válasz van. 1.: Mr.B. (szembeszomszéd) randija olyan tökéletesre sikerült, hogy azóta most hagytuk abba a kefélést, mert végelgyengülésben elaludt. 2.: Mr.B. egy eszelős sorozatgyilkos, aki élvezettel vágta fel testemet apró darabokra, amiket aztán megetetett egy óriáspolippal. Nos... egyik sem. Aznap, amikor úgy volt elmegyünk kettesben úszni, és csillagokat keresi, Mr. B. bejelentette, hogy Ő márpedig nem ér rá, mert bemegy Rab városba. Összetörtem, mert én nagyon de nagyon beleéltem magamat az 1-ső verzióba. De... hát. Sors bácsi megint kicseszett velem. Amikor bánatomban épp el akarok menni, jó alaposan hajat mosni (itt így tudom kiadni magamból az indulatokat... nincs cigim), utánam szól a lakókocsijuk előtti sörsátorból: Este nincs kedved átugrani egy sörre? Első gondolat: Gyűlölöm a sört. Második gondolat: mikor hívott meg utoljára holmi Mr. Tökély egy pohár italra? A válaszom tehát: Természetesen ott leszek!!!    De... nem voltam ott. Aznap este ugyanis apuékkal étterembe mentünk, és ameddigre megjöttem, ők már aludtak.
 
De másnap összeszedtem minden bátorságomat. Átmentem megkérdezni, hogy jön-e akkor búvárkodni. Úgy hozzászoktam már a csalódás érzéséhez, hogy a rövid, tömör válasz ("Igen") villámcsapásként futott végig a gerincemen. És jött is. Kettesben, egy szál úszónadrágban sétáltunk a forró tengerparton, Ő magáról beszélt, én meg koncentráltam, hogy a képzeletem elfojtott indulatait kordában tartsam, mert ha nem, akkor sajnos az az úszónadrág nem elég szűk, és feszes ahhoz, hogy ne mutatkozzanak meg vágyaim eléggé nyilvánvalóan. Ez a fajta gondom el is múlt abban a pillanatban, amint belecsobbantam a hideg vízbe. Felvágtam, úsztam, pörögtem, cinkeltem szegényt, közben totál be voltam szarva, hogy ez tényleg megtörténik, és  a vizet jegesnek érezte felhevült testem. Végül is aranyosan leült a fa lépcsőre, és nézte, ahogy búvárkodok, mert a víz Neki túl hideg volt, és túlságosan is tele volt tengeri sünökkel (mindkettőt aláírom). Szóval fogtam neki 3 tengeri csillagot, és ő is talált magának egyet (amit nem mert megfogni, ezért szintén én vettem ki)... (kedves Poszeidon! Kérlek könyörülj meg rajtam, amiért kiirtottam a birodalmad fél élővilágát, de ez a Mr.B.... ahhhh....). Ezek után ismét meghívott magukhoz sörözni. Átmentem, söröztem, beszélgettünk, megismerkedtem a barátnőjével (akit ismeretlenül eldöntöttem, hogy beleölök a tengerbe, de miután váltottunk pár szót, úgy éreztem, ha pécsi lenne, elválaszthatatlanok lennénk), sokat röhögtünk...stb. Este megnéztük közösen a Toy Story 3. epizódját.
 
Harmadnap reggel láttam, hogy le van eresztve a kocsija bal első kereke. Szóltam neki, aztán megkért, hogy segítsek neki kicserélni (amiből az lett, hogy Luca [barátnő] és én végig röhögtük, ahogy szegény srác szenved). Majd miután ez megtörtént Luca elhívott, hogy menjek velük el Rab városba megjavíttatni a kereket. El is indultunk, ám ekkor még egyikünk sem tudta, hogy Horvátországban nemzeti ünnep van, ezért semmi sincs nyitva. Jót röhögtünk (Mr.B inkább csak füstölgött, és poénosandühös volt ). Aztán beütött a gikszer. Megjött Mr.B. testvére, a barátnőjével. És azóta Mr.B. és Luca alig vannak velem, ami érthető, tekintve hogy a rokonaikat mégsem hagyhatják magukra. Persze azért néha összefutunk, elmegyünk reggel Lucával boltba kenyérért (és közben hangosan visítunk... Ő az az ember, akivel kb. minden második szó után harsány röhögésben török ki)... jaj meg pl. a tegnap este az aranyos volt. Miután megjöttek a tesóék, elvonultam a saját lakókocsinkba. Benn leültem megnézni a Jay és Néma Bob című kultuszfilmet, ám egy óvatlan pillanatban kinéztem az ablakon, és majdnem megállt a szívem:  Mr.B. ott állt az ablak előtt a sötétben, és intett, hogy menjek ki. Azt hittem álmodok (de tényleg, ébren ilyen nem lehet... és MÉGIS)... kimentem, és áthívott megnézni a Másnaposok-at. Boldogan mentem, és megnéztem a filmet, amit megfogadtam, hogy soha nem nézek meg. Mert csak ketten voltunk... meg a bátyja sajnos, de ő egy szót sem szólt.
 
Jól éreztem magam ez alatt a pár nap alatt. Találkoztam két jó emberrel, akik közül az egyik más földrajzi körülmények mellett nagyon jó barátnőm lenne, a másik pedig nagyon jó haverom lehetne, aki véletlenül úgy néz ki, mint egy félisten, két méter magas, ex-kosaras, aranyszőke hajjal és méz szín szemekkel, négy nyelven beszél, és amikor mosolyog  összerezzen a lelkem. De... ezek helyett maradt nekem a kis laptopom, amin most az éjszakában ülve pötyögöm az elmúlt két nap memoárját, és bízok benne, hogy a teremtő erő nekem is létrehozott valahol egy egyedet, akivel kiegészítjük egymást.
 
Bocs, hogy ömlengek, csak gondoltam mindent elmondok nektek. Együtt érző kommenteket jó néven veszem, kioktatókon lehet, hogy megsértődök, de aztán tuti,hogy hálás leszek, és megfogadom. Remélem valaki végig olvasta.....
 
Záró gondolatként Andus örökzöldje: "Istenke ad, és elvesz"
 
 --- Ma pedig találkoztam anyóspajtással. Nem túl szimpatikus asszonyság. De sógorékkal összehaverkodtam. És pucoltunk pár sünt is. És a legrosszabb: MA, azaz SZOMBATON este mennek el, és nem Vasárnap napközbe. Sírni tudnék.

2010. augusztus 2., hétfő

nEt

Nem is mondtam a netet... hát az, hogy itt olvashatjátok amit írok, annak köszönhető, hogy van wifi a városközpontban. A bökkenő csak az, hogy kb 40.000 turista sétafikál erre fel-alá, és mindegyik belenyomja a képét a monitorba.

Ok. Ezen a képen mondjuk nem a 40.000 turista látszik, csak mondjuk 20... mindegy. Attól még sokan vannak.

randiiiiiiiii (ooor not )

Félelmetes, mi mindent meg nem teszek, csak hogy magamra vonjam a szembe szomszéd figyelmét. 5 tengeri csillagot is kifogtam, hogy aztán megkérdezhessem tőle, neki sikere volt-e. Hát kiderült, hogy nem. De vicces párbeszéd játszódott le közte, köztem, és a mocskos fantáziám közt.
- Szia! Sikerült fognod csillagot?
-Hello! Ja, még nem voltam.
- PEdig biztos sikered lenne (nálam az van), mert én is kifogtam ma még ötöt.
- Fú, tényleg?
- Igen (baby).
- Eladod ?
- ( a testem? Neked el ;)... egye fene, ingyen is vihetsz) A csillagot? Nem. Ha kérsz, adok Neked ingyen (cserébe reggel nem a nőd mellett ébredsz).
- Ja, nem. Csak kérdezem, hogy el szoktad-e adni őket...
- Nem, nem, ajándékba viszem.
- Értem.
Ezen kívül a mai nap eddig nem bővelkedek extrákban. Ja, de... kiderült, hogy a fent említett szomszéd srác kiválóan szívja... no persze sajnos csak a vizipipát. Szemét, legalább áthívhatna magához, hogy én is hadd szívjak a pipájából.  Esélytelen. Összepakolta. Baszd meg szőke félisten. Amúgy hobbija, hogy félmeztelenül van egész nap.

 Holnap majd mutogatok Nektek képeket. Pussz. Legyetek jók.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.... nem hiszem eeeeeeeeeel!!! TI SE FOGJÁTOK: BESZAROK! SZEMBESZOMSZÉD-SZŐKE-CUKIFIÚ-FÉLISTEN IDEJÖTT HOZZÁM, RÁMMOSOLYGOTT, ÉS MEGKÉRT, HOGY HOLNAP ELJÖHET-E VELEM CSILLAGOT SZEDNI.
Nanáhogy!!! Hogy a retekbe ne!!! Baszki!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!! Ezt nem hinném el, ha a helyetekbe lennék, és csak olvasnám. Ááááááááá. Akarom, hogy megdöntsön a tengerparton. Jájéjjjéééjjjjj.

fénykép egy jó pasiról Daninak (csak mert kérte, hogy fotózzak neki egy párat).

jelentkezem.

Hát itt volnék. Élőben jelentkezek Horvátország Rab nevű szigetéről. A határon simán átjutottunk, az út probléma mentes volt (leszámítva, hogy apámmal veszekedteünk az" egy pasi piszoárba vagy angol wc-be végzi-e a pisit" dolgon, meg az utolsó 5 kilométert 2 óra alatt tettük meg, mert nagy sor állt a kompkikötőben. De itt vagyok. Itt, ahol az olajfák vetnek árnyékot a mediterrán házak falára, a kertben két méteres leanderek buján nőnek, tövükben embernagyságú agavékkal, és hatalmas pálmákkal. Imádom ezt a kis szigetet. Tiszta paradicsom. Megjöttünk, kipakoltunk, fürödtünk, ebédeltünk, aludtam, fürödtünk, találtam 3 tengeri csillagot (már így a második fürdés alkalmával). Jajj, erről jut eszembe. Szembeszomszéd-szőke-cukipasi-félisten, aki messze átnéz a magamfajtákon,  elkerekedett szemekkel jött oda hozzám, hogy ugyan mutassam már meg neki a helyet, ahol ezeket a csillagokat szereztem, mert ő töviről hegyire bejárta a szigetet, és sehol semmi. Ha nem lett volna ott a sarkában a barátnője, és kevésbé lennék félénk, talán mondtam volna neki, hogy szíves örömest mutatok neki pár helyet, aztán majd csillagokat lát a gyönyörtől, meg ne csak a szigetet járja be töviről hegyire... de végül is elmutogattam neki, merre keresse a herkentyűket. Szóval jah. De amúgy a parton fürdő ötezer ember felével le tudnám élni az életemet.
Ejj ejjj ejjj Samu. Nem a külsőségek számítanak. A belső. A BELSŐ SZÉPSÉG.... ja....
Nah, remélem lesz wifi, és ezt meg tudom osztani veletek. Csók innen, jó messziről. szeretlek titeket :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails