Hermész

Gazlapon találkoztam egy érdekes ötlettel. Nagy dunsztosüveg, mint betta akvárium. Persze először nem tetszett... túl kicsi az nekik-gondoltam. Aztán amikor utánakerestem a neten, láttam, hogy hivatalos akvarista honlapokon 2-3 literes akváriumcsodákat (háromszög alakú, henger alakú, pezsgőspohár alakú) árulnak, kifejezetten bettáknak (sziámi harcoshalak). Hát, akkor miért ne lenne nekik jó egy 5 literes dunsztos?

Előkerítettem hát egy dunsztosüveget, és már kész is voltam befogadni egy bettát otthonra. Természetesen rendesen utánaolvastam a tartásának, aztán elmentem a kisboltba, és ma reggel megvettem Hermészt :)

unicorn

Gyerekkoromban rendületlenül hittem abban, hogy léteznek egyszarvúak.

Már épp kezdtem feladni a hitet, és a reményt, amikor találkoztam egyel.

Nem a képzeletem béli gyémántlombú ezüsterdőben futottam vele össze, hanem a Central Parkban.

Nagyon megszerettem, és éreztem, örök társak leszünk a bajban.

Most viszont megbántottam, becsaptam őt.

És ugyanazzal a gyermeki lelkesedéssel várom, hogy megbocsásson nekem, mint amivel vártam, hogy felbukkanjon az életemben.

Szeretlek SzandiPuszkó, és sajnálom.

Roald Dahl: Boszorkányok

Gyermekkorom első film emléke egy Roald Dahl regény megfilmesített változata, a Boszorkányok. Amikor olvastam Dahl Összes Meghökkentő Meséjét, akkor tudtam meg, hogy a Boszorkányok is az Ő műve. Hát rögvest kiolvastam egy szuszra.

“Gyerekmesékben a boszorkányok mindig fura, fekete kalapot és fekete köpönyeget viselnek, valamikor seprűnyélen lovagolnak. Ez azonban nem egy gyerekmese, itt most igazi boszorkányokról lesz szó.
A legfontosabb dolog, amit az igazi boszorkányokról tudni kell, a következő. Nagyon figyeljenek, és sose felejtsék el, amit most mondok. Az igazi boszorkányok hétköznapi ruhákat hordanak, és nagyon hasonlítanak a hétköznapi nőkhöz. Hétköznapi házakban élnek, és hétköznapi állásuk van. Ezért olyan nehéz nyakon csípni őket.“

A Boszorkányok gyerekmese, ami felnőtteknek épp olyan izgalmas, és lebilincselő lehet, mint gyerekeknek, és ugyanúgy átjárja a Dahlra oly jellemző groteszkség, bizarrság, és borzongatás.

 A történetet egy kisfiú szemszögéből látjuk, akinek meghaltak a szülei, így Ő norvégiai nagymamájához került, aki sűrű szivarfelhővel vette magát körül, és esténként mesélt a kis unokájának. De nem ám olyan meséket, amilyeneket mi hallottunk nagyanyáinktól... ezek a mesék a félelmetes boszorkányokról szóltak, elmagyarázták, hogy hogyan leplezheti le őket, hogy milyen a társadalmi hierarchiájuk, és a legfontosabb, mi a fő céljuk. A céljuk, ami nem más, mint az, hogy minden egyes szennyes bűzt árasztó kisgyermeket kiirtsanak a föld színéről.

A kisfiú hiszi is, nem is nagymamája szavait egészen addig a napig, ameddig nem találkozik Ő maga is egy húsvér boszorkánnyal. Ezek után elkezd hinni a mesékben.

Pár hónapra rá, amikor az első találkozás már csak ködös emlék lesz, nagymamája és Ő elutaznak egy tengerparti hotelbe, ahol a kisfiú egy üres terembe szökik a gonosz szállodaigazgató elől. A termet pár perc alatt ellepik a kedvesebbnél kedvesebb kinézetű asszonyok, akik állítólag egy gyermekvédelmi társaság tagjai. A kisfiú a paraván mögé bújva figyeli, amint egy aprócska, ám annál csinosabb hölyg felmegy az emelvényre, és kéri a többieket, hogy vegyék le kényelmetlen cipőjüket, kesztyűiket, és viszkető parókájukat. Ekkor a fiú rájön, hogy a teremben nem kedves asszonyok, hanem gonosz boszorkányok vannak, és a pódiumon álló nő nem más, mint minden boszorkány vezére, a Legfelsőbb Boszorkány.

A Legfelsőbb Boszorkány egy új varázsszerről regél, amit ő maga kotyvasztott, és a hatása lehengerő: egérré változtatja a gyerekeket, ha csokoládéba keverve megetetik velük.Be is mutatja egy mohó kisfiún a hatást, amitől a szegény gyermek rögtön egérré változik. Már épp távozóban vannak a banyák, amikor az egyikük kiszagolja a paraván mögé rejtőzött főszereplőt, elkapják, és őt is egérré változtatják.

Nah innentől kezdve a bátor kisegér, és nagymamája mindent megtesznek, hogy bosszút álljanak a boszorkányokon, akik végül is saját ördögi vermükbe esnek bele.

A filmváltozat Anjelica Huston(♥) főszereplésével került a képernyőkre.

Dahl ezzel a könyvvel nyerte el 1983-ban a legjobb kortárs brit szerzőt megillett Whitbread-díjat. 

Boldogot :)

Boldog Karácsonyt Minden Kedves Olvasómnak!

Nah, kinek mit hozott a Jézuska??

tegnapinap

Ejj de mozgalmas is volt. Volt benne 4 tizenéves kislány panasza, egy középkorú hölgy csalódott bánata, egy titkos szerelem, pár apró vallomás, néhány kínos csend, pár szelet pizza, és vagy 4 üveg pezsgő.

Mindez 12 óra leforgása alatt, különböző társaságokkal.

Koncz Zsuzsa - Üzenet az égből

hááázikó

Rájöttem, hogy a mézeskalácsház sütés nem az én műfajom :D 4 órányi szenvedés után meguntam, és hagytam, hogy félkész állapotában összedőljön. De előtte azért csináltam pár képet róla Nektek (bocsi de elvileg leforgattam őket, itt meg mégse forgolódnak...) :

ház

Jó reggelt mindenkiiinek^^

Most picit Madonnázok, aztán elmegyek Anyuval kávézni, utána elmegyünk boltba, és megveszem a mézeskalácsház hozzávalóit. Aztán délután megsütöm életem legelső mézeskalács házát. Jó lesz^^

I'm so gay

Néha olyan szinten és mértékben vagyok túl buzi, hogy már engem is a frász tör ki tőle.

Jó példa erre a ma esti telefon a pasimmal:

- Kicsim, tudod, hogy mi nagyon gyönyörű? Az, ahogy csillog a friss hó teteje a lámpafényben, mint megannyi gyémántszem.

Erre szegénykém csak annyit tudott mondani:

- Juuujj de szentimentááális vagy.

Az.

Szép álmokat.

lidlboy

A Lidl-ben ma egy álom isten pasi pakolgatta a zöldségeket. Dudorodtak az izmok, formás popsi, menő frizura, szexi kékes zöld szemek. Csak állok, mangóval a kezemben, és olvadok a látványtól, mikor hirtelen kiugrik a pasi mögül anyám, és annyit kérdez: Banánt kérsz?

Továbbra is csak nézem, ahogy az avokádó rekeszeket emelgeti, és kábán felelem: Igen Anyu... kérem a banánt.

Devil.

A helyszín egy Philadelphiai toronyház. Öt, látszólag átlagosnak tűnő ember beszáll egy liftbe, ami hirtelen megakad. Kapcsolatot teremtenek a biztonsági őrökkel, akik megpróbálnak mindent megtenni, annak érdekében, hogy kimentsék az öt embert. Ekkor még sem az biztonságiak, sem a karbantartók, sem a rendőr tiszt, akinek meggyilkolták a családját, sem pedig a liftbe ragadtak nem tudják, hogy semmi sem történt véletlenül. Hogy a beragadt emberek mind mind sötét múlttal rendelkeznek, amit leplezni próbálnak. De ez még semmi... mert arról sincs senkinek sem halvány fogalma, hogy az egyikük maga az Ördög, aki direkt intézte úgy, hogy a liftbe legyen a személy, aki meggyilkolta az ügyön dolgozó rendőrtiszt családját egy autóbalesetben, az Ördög intézte, hogy a lift megakadjon, és az Ördög intézte azt is, hogy néha-néha sötétségbe boruljon a lift.

Miért? Mert amikor a lámpák kihunynak, a kamera semmit nem tud venni, így gond nélkül gyilkolhatja a liftbe ragadtakat, egytől egyig, hogy kárhozott lelküket magával vihesse a kénköves pokol bugyraiba.

Egy biztonsági őr, aki egy napja kezdett, és priusza van.

Egy fiatal nő, aki gazdag férfiakat zsarolt, majd a saját férjét akarta meglopni.

Egy idős hölgy, aki pénztárcákat lopkod az előtérből.

Egy fiatal, pökhendi férfi, aki adócsaló, és kiforgatja az embereket mindenükből.

Egy fiatal srác, aki részegen rátévedt az autóútra.

De vajon melyikük az Ördög?

Megtudhatod, ha megnézed M. Night. Shyamalan lebilincselő filmjét, az Ördögöt, ami Shyamalan stílusához méltó ( ő rendezte többek közt A falu, A jelek, és A hatodik érzék c. filmet).

Ma eluralkodott rajtam a karácsonyi hangulat^^

majmokbolygója

Sosem fogom elfelejteni a pillanatot, amikor először ért hozzám majom. 

Ördög, a mókusmajmok alfa hímje volt az. Beléptem a ketrecbe, kezemben egy tálcán az élelmük, és megszeppenve figyeltem, amint a majmocskák kiáramlanak, és körém gyűlnek. Ekkor történt az, hogy Ördög a semmiből rátelepedett a vállamra. Nem készítettek fel erre, és nagyot sikítottam. Amikor észleltem, hogy nincs veszély, hihetetlen érzés kerített az uralmába. 

Egy majom falka vezére elfogadott. Rám ugrott, és a vállamon ücsörgött, jelezve, hogy nem tart tőlem, nem vagyok veszélyes.

Ez a pillanat felemelő volt. Azóta természetesen megszokott rituálé, hogy rám telepednek, és ott köröznek a vállamon. A selyemmajmok továbbmennek, és bebújnak a kapucnimba, de gyakorta még a pulóverem alá is.

Hihetetlen mekkora erő rejlik ezekben az apró kis érintésekben.

LEgszívesebben a világ összes emberét bevinném oda, hogy érezze ezt. 

Mert, talán ha minden egyes ember átélné, megérezné, megtapasztalná ezeket a csodákat, akkor kevesebb pusztítást vinnénk végbe a környezetünkben, és talán, de csak talán sikerülne harmóniában élnünk a természettel.

Könnyebben fogadnánk el a tényt, hogy mi is az állatvilág részei vagyunk.

Szörnyella Visszatért!

Első körben a bocsánatotokat kérem, amiért magatokra hagytalak Titeket.

Még él bennem az emlék, amikor egy évvel ezelőtt egy ismeretlen lány azt mondta: "Te vagy a leghíresebb pécsi blogger!". Hát... az utóbbi időben nem voltam méltó ehhez a címhez.

DE az amúgy is zsúfolt életembe szeptemberben belépett 146 biológus, október-november tájékat 5 magyaros, és közel egy hónapja Mr. Big is. 

Annak, hogy ma visszajöttem nagyon nagy köze Ruska Rolandnak, és Kozma Dánielnek. Ugyanis ők azok, akikkel még soha nem találkoztam, ám ma délután, életemben másodszor is álmodtam velük, és ezt egy jelnek tekintem ( Roland, volt egy gyereked, aki nem hagyott engem aludni, ezért megharagudtam rá ).

Szóval köszönöm Nekik, hogy álmomban jelezték, vissza kéne térnem az olvasóimhoz.

Idő közben beszőkültem, és önkéntesként dolgozok az állatkertben, vettem két halat, és találtam magamnak egy pasit. Ezt így dióhéjban. 

Kommentben írjátok meg, melyik érdekel a legjobban, és akkor arról fog szólni a következő post.

Ígérem, mostantól nem hanyagollak el benneteket, és rendszeresen fogok írni!!!