2011. február 19., szombat

Szomorú Vasárnap száz fehér virággal,
Vártalak kedvesem templomi imával,
Álmokat kergető Vasárnap délelőtt,
Bánatom hintaja nélküled visszajött,
Azóta szomorú mindig a vasárnap,
Könny csak az italom, kenyerem a bánat,
Szomorú Vasárnap.

Utolsó Vasárnap kedvesem gyere el,
Pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel,
Akkor is miránk vár virág, és koporsó,
Virágos fák alatt utam az utolsó,
Nyitva lesz szemem, hogy még egyszer lássalak,
Ne félj a szememtől, holtan is áldalak,
Utolsó Vasárnap.

2011. február 16., szerda

ember.

Tegnap, még mielőtt mindent megtudtam volna, már eléggé ki voltam borulva.
És mennem kellett... levegőre, a szabadba, a hidegbe, cigizni, sétálni...
Anita, hű társam a bajban, mint máskor, most is ott lépkedett velem.
Eszembe jutott, hogy Rácz Zsuzsa Terézanyuja egy platánt ölelgetett, amikor hasonló hangulatban volt.
Így kerestünk egy nagy fát, hogy át tudjam ölelni, szorítani, csak érezni a hideg kérgét, hogy megnyugtasson. Miután ezt megtettem, annyit kérdeztem: Miért nem születhettem fának?
Anita válasza egyszerű volt: Mert embernek születtél.
Ma gondolkodtam ezen. Embernek születtünk, és nem is ez a nehéz, vagy a kihívás...
de majd ha eljutunk oda, hogy látogatásunk a földi létben véget ér, vajon melyiküknek sikerül egész életében embernek maradnia?

2011. február 15., kedd

32

Beleuntam a szórakozásba, felültetésbe.
Kibaszottul.
Elegem van.
A kurva élet bassza szájba a kettékúr köcsög mocskos rohadt fasszopó pudvás retkes ocsmány értelmetlen balfasz nyomorult kretén világot.
kibaszottul elegem van.
De gecire.
Most... meg akarok ütni valamit.
Valakit.
Őt.
Magamat.
Aberrált idióta vagyok, amiért belemegyek a hülye tetves játékokba....
mégis mi a telibekúrt faszt várok én?!

2011. február 13., vasárnap

tátongó szívében szögesdrót

Fúúú baszki mi mindenről kéne Nekem mesélnem... X-faktor koncert, felvonulás, FarsangoZoo... de most inkább valami másról.
Megismertem egy személyt valamelyik nap. Fura, és érdekes kisugárzása, lelki világa, gondolatmenetei, világnézete van... de valahogy nagyon emlékeztet egy szívből szeretett személyre. De valahogy meg mégis teljesen más. És nem tudom.
Nem mondok semmit, mert nem élem bele magamat.
Mert hát eddig a szerelmi-kapcsolati fokmérőm igazán a béka segge alatt van... szóval...
de azért egy bögre reggeli tea mellett lehet ábrándozni, nem igaz? ^^

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails