Ma éreztem ezt legjobban eddig.
Este nagy vihar volt, ami minden levelet lefújt a földre, és ma reggel, amikor kiléptem az ajtón, megpillantottam a rőt-arany szőnyeget, és boldogság töltött el.
Szeretem az Őszt. Csodálatos. Imádom. És végre itt van.
Már hiányoztál.
3 megjegyzés:
én is szeretem az Őszt! :)
Stignor István
Ősz
Minden arany már, a Napsugár is,
mely ontotta kincsét egész Nyáron át
nézd, sok falomb, levél fáradtan hintázik
az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...
Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon,
társuk a lomb alig takarja őket
várják a sorsuk, s egy szeles nappalon
lehullva földre, adnak új életet...
Arany tutajként sodródik a vízen
hajtva a széltől egy árva falevél,
táplálta anyját rövid kis életében,
most letette sorsát... tovább már nem remél...
Szép most az Ősz. Akárha köddel
érkezik egy hűvös hajnalon,
s miíg fázósan bújunk össze a csípős esőben,
a Föld készül. Mereng új Tavaszon....
Csodaszép^^ kösszi Mollie! (K)
Megjegyzés küldése