a new moon is rising

Jó a könyv. Bár még csak az egy ötödét olvastam el (na jó, kicsit többet, és feltett szándékom minimum a felét elolvasni ma...), eddig tök tragikus. Úgy értem, ez is nagy hatással van rám. Az elején ugyanaz a dúló szerelem, ami az egész első részt körüllengte, de szinte a harmincadik oldaltól kezdve rohamos sebességgel csap át valami rettenetes végbe, ami után örök üresség honol. olvasása közben annyira azonosulni lehet Bellával, hogy az hihetetlen.
Stephenie Meyer ismét kénye kedve szerint játszik olvasói érzéseivel.
Respekt.