Hogy lehet az, hogy Michael cunningham: Az Órák- jának mind a 3 főszereplője tökéletesen olyan mint én?? Az öngyilkosságot elkövetett Virginia Woolf beletörődött, néhol kétségbeesett ésszerűtlensége, Laura Brown menekülni vágyása, álma egy jobb és szebb életétről, mert nem akarja tűrni azt, amit a sors szabott rá -holott mindene megvan, és Clarissa Vaughan reménykedése, amivel még önmagát is becsapja, hogy jó ez a világ... Három nő, más és más mind, de mégis ugyanazok...és hogy lehet hogy ez a hármas adja ki tökéletesen azt, ami én is vagyok?
Lehet, hogy maga a könyv annyira nem jó- bár nekem tetszik.
És igazából nagyon elvont...
De mégis, ki ne tudna értékelni egy könyvet, ahol minden oldalon magával találkozik...
„Az ilyesfajta szenvedély csak akkor lángolhat fel, amikor fiatal az ember – amikor a szerelem és minden eszme az ember saját felfedezésének tűnik, és azt hiszi, hogy bármit szabadon megtehet vagy kimondhat; megbotránkoztathat, vagy tüskés lehet; visszautasíthatja a számára felkínált jövőt, és másikat követelhet magának, nagyszabásút, különlegeset, amit csakis önmaga irányít és birtokol”
"Bár a fenti idézet kissé csalóka, hiszen a könyv nem tini lányokról, hanem középkorú hölgyekről szól, azért bizonyos értelemben mégis jellemző.
Három főszereplője annyira érzékeny és értelmes, hogy az átlagnál jóval irodalmibban fejezik ki magukat, vagy ha úgy jobban tetszik, pontosan tudják, miféle helyzetbe kerültek, és ez mit is jelent egyéniségükre nézve."
6 megjegyzés:
Úgy szeretem, hogy olyan vagy ebben, mint én... hogy írsz ilyenekről, pedig a legtöbb embert nem érdeklik, hogy egy-egy film vagy könyv vagy sorozat (vagy szinkronhang...) mit vált ki belőlünk, még ha a hatás iszonyat nagy is ránk.
Ma én pl. Luke-val álmodtam (meg Dundával, ki tudja, miért), és volt egy pillanat, amikor úgy nézett rám, mármint Luke, mint Lorelai-ra, és tudtam, hogy mi ketten együtt vagyunk... az elmúlt 5 db Szívek szállodája részt egész más szemekkel néztem végig. Hihetetlen pasi. De erről kinek másnak beszélhetnék anélkül, hogy ne érezném magam hülyén, hogy nem a valósággal foglalkozok?!
Olyan jó, amikor az ember meglátja önmagát egy alkotásban... az élete onnantól nem lehet ugyanaz. Szívek szállodája, Harry Potter, Jóbarátok, Büszkeség és balítélet... akármi. Van, akinek az Alkonyat is. Tegnap nem komolyan írtam, amit.
Szeretlek.
Én is szeretlek, és egymásnak mindig beszélhetünk ilyenekről :)
rám is mély hatással van Az órák, bár én nem tudom ilyen jól meghatározni, hogy miért. de asszem most megint meg fogom nézni. kell. köszi. :)
Nekem megvan könyvben! Kölcsön adjam?
léccciiii. igen igen igen. :)
Oksi:)
Megjegyzés küldése