"A szerencse sokkal jobban kedvez ügyünknek, semmint mi magunk valaha még csak álmodni is mertünk volna: mert íme nézd csak barátom, Sancho Panza, hogyan ágaskodik ott az a harminc vagy még több óriás, és én rögtön rajtuk ütök, hogy valamennyit megöljem : a zsákmánnyal megvetjük gazdagságunk alapját, s bizonyára nemes harc és istennek tetsző szolgálat lesz, ha ezt a gonosz fajzatot kiirtjuk a föld felszínéről."
Cervantes: Don Quijote (A szélmalmos rész)
Az én óriásom a matek. És ezzel küzdök. Nem ellene, hanem azért, hogy elsajátítsam azt az ismeretet, amit megkövetel egy bizonyos személy. Én voltam az, aki nem érdeklődött a matek iránt? Én. Én voltam az, aki olvasott órákon? Én.
De most mégis harcolok.
Ez most nem törhet meg, ugye?
Nem veszhet kárba minden, ugye?
Jön majd a szép nyár, amikor mindez csak egy rossz emlék, és egy kiváló tanulság lesz, ugye?
Remélem igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése