2009. június 22., hétfő

roMAntika.

Romantika, then and now.
Evcsi blogjában olvastam a bejegyzést. És nem értek egyet sok dologgal.
Hiszem, hogy a világ nőiben nem veszett ki teljesen a romantikára való hajlam. Hiszem, hogy még egy gót, vagy punk nagymenőkiscsaj-ban is megvan a késztetés, és a vágy. Mint Júliában. Aki várta a szerelmét. Nem hiszem, hogy lehetne általánosítani. Szerintem vannak olyanfajta lányok, akik arra vágynak, hogy kegyetlenül megbasszák őket, már bocsánat a vulgáris kifejezésért, de így van. Aztán ottvannak azok is, akik a régimódi randik hívei, és azok is, akik bár rögtön belemennek egy kapcsolatba, de felállítanak pár szabályt, amit meg is tartanak.
Nem hiszem, hogy a romantika, a zene, a gyertyafény, a versek, a szerelmes levelek, a virágok, a bonbonok nem kellenek senkinek. Úgy értem oké, nem csak ezek lehetnek romantikusak, ezek azok az amerikaitinifilmnyálak... de nem hiszem el, hogy van olyan csaj, aki nem kocsikázna ki szívesen a Mecsekre, és nézné a barátjával a napfelkeltét a város felett.
Kizárt.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szívemből szóltál :DD

Névtelen írta...

nem ide illik bócsi:D de visszavettél már msn-re mert azóta se láttalak:D és kéne nékem közös kép amit meséltél:) köffenke
és én romantikára vágyok^^

Sophie írta...

Egyetlen lány se vágyik arra h csak megbasszák őket.Mindenki romantikát akar,csak van,aki nem szereti a giccset. Ha valaki nem akar hosszú kapcsolatot,csak a csalódástól fél és kész.Ilyenek a lányok.Akkor is ha punkok.
Sőt,akkor főleg.

Samu írta...

Hát...

Zsopi írta...

Egyszer hallottam valahol, hogy a nők romantikusnak álcázott realisták, a férfiak pedig realistának álcázott romantikusok. Jót kuncogtam rajta, aztán belegondoltam, és tényleg.
Szerintem az emberekben - nemre való tekintet nélkül - megvan az igény a romantikára, csak épp nem mindenki meri bevallani, hogy milyen jól is esne a gyertyafény, a meghittség.
A giccs az más, ahhoz keveseknek van gyomra. Ahhoz még nekem sincs. Ha egy férfi túl romantikus, nem tudom róla elhinni, hogy képes kicserélni egy villanykörtét. Ha azt látom, hogy az úriember elszáll egy rózsaszín felhőcskén, dacból két lábbal állok a földön.

Most viszont álltam a földön, jött a lovag, letérdelt, megkérte a kezem, én meg pislogtam a valóra vált tündérmesémben. Mert a romantika kellő időben, kellő mennyiségben KELL.

Hosszú lettem, bocsi. :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails