Anna.

Nem tudom mikor lettünk ennyire jóban. Talán a Szalagavatón kezdődött? Nem is, inkább miután szakítottál Andrással. Úgy emlékszek, akkor kezdődött ez. Egy újra felelevenített pajkosság, amiből egy szívhez szóló barátság kerekedett. És azóta ha mehetnékem van, elsőként Téged (és Nórát) hívlak először. Jó ez nem igaz, mert Anitácskát is sokszor, na mindegy. De tény, hogy veled/tek voltam a legtöbbet idén nyáron. Mert közel laksz. Finom limcsit csinálsz. Veled lehet jó sokat beszélgetni, komoly dolgokról is. Kiönthetem neked a szívemet, mert tudom, irigykedés nélkül mondod: Örülök, hogy boldog vagy. Annyira szeretlek megölelni, és csak lenni melletted. NAgyon nagyon jó ez, nagyon nagyon köszönöm ezt az egészet. Úgy mindent. Amit eddig tettél értem, amit most teszel éppen, és amit a jövőben tenni fogsz. Sokat jelentesz. És a barátságod is. Remélem jó sokáig megmarad:)