Félek.
És még egy kerek hétig együtt kell élnem a félelmeimmel. Aztán vagy beigazolódnak, vagy sem. Remélem nem.
De annyira izgulok.
Ez most olyan igazis. Olyan elsős. "Tudod azt az igazi elsőt" várom. És már csak egy hét. Telhetne gyorsabban is. Bár akkor tuti szívinfarktust kapnék.
Ejj.... ki érti a lelki világomat?? Mert én nem igazán. De hát majd csak lesz valahogy, igaz-e?
2 megjegyzés:
én totál értelek! hajráááá!! majd kinézek az ablakon és drukkolok és integetek:]
Samu drága!
Csak pozitívan. Ne arra gondolj, mi lenne a legszörnyebb, hanem mi lenne a legjobb, akkor azt vonzod be magadnak. Hinned kell, hogy remek lesz. Pont úgy lesz, ahogy Neked/Nektek a legjobb. Én ennek szurkolok.
Puszi:
Zsó
Megjegyzés küldése