2009. augusztus 20., csütörtök
régi ismerős
Olyan hihetetlenül erős mélabú, magány és szomorúság tört rám tegnap éjjel óta, ami akkor volt utoljára, amikor megnéztem életemben először Az Órák-at.
De közbe boldog is vagyok.
Csak újra hangulatembernek érzem magam. Újra kurvarossz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
LinkWithin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése