Egy Deákos tanárral lakásokat árultunk. És egybe pont ő akart beköltözni. És hatalmas vihar miatt mindannyiunknak ott kellett töltenie az éjszakát. És az éj közepén arra ébredtem, hogy ütögeti a vállam. Azt mondta, nagyon sajnálja, amit tett, és szeretné, ha újra összejöhetnénk. Nem mondtam nemet, de igent sem, meg akartam beszélni a barátaimmal. De tudom, hogy mosolyogtam, és magához húzott, és átölelt.
Reggel pedig amikor a fogamat mostam, elgondolkodtam, mint minden reggel, hogy mit is álmodtam. És akkor kábé olyan érzésem lett, mintha egy villám csapott volna belém. Fantasztikus, hogy már az álmaimat is megfertőzted. De azért...jó volt.
De már várom azt az időt, amikor nem akarom sem hogy szeress, sem hogy fájjak Neked, sem hogy történjenek rossz dolgok veled. Tudom, minden nappal közelebb vagyok ahhoz hogy a múltammá válj ténylegesen.
"Vajon lehet-e jövőnk, ha a múltunk a jelenünk?"
4 megjegyzés:
eljön majd az idő, amikor: "bájos a barátnőd hubble."
szerintem érted.
és szerintem tudod miről beszélek. mert én átéltem.
szeretlek.
Igen értem.
És tudom miről van szó. Emlékszek még rá.
Jajj evcsi :S :(
Samukám, ne félj, lesz jövőd! És eljön még a Te időd! :-)
Szeretlek.
Tudom, hogy majd eljön. Majd majd majd. De most még nem nem nem. Rossz. Nagyon.
Szeretlek.
Megjegyzés küldése