Kétségek közt tengődök. És ebből már nem tudom, ki tudok-e jól jönni. Azt hiszem, hogy nem. Szemét utolsó bunkó leszek, mint amilyen Ő volt velem annak idején.
nem érzem azt, hogy hozzám passzolna. Nem érzem azt a valamit, amit ilyenkor érezni kellene. Tudok a jelenlétében reálisan gondolkozni, és nem dadogok. Nincs meg az a valami...
Különben is, még nem gyógyultam fel. Még mindig fájnak dolgok. Most lehet nincs is szükségem senkire. Annyira csalódtam az emberiségben, hogy ez még nem tűnik csak úgy pikk-pakk el.
Félreértés ne essék, nem Ő hiányzik. Hanem az érzés, ami vele volt. Az érzés... ami most nincs meg.
"Van az életben egy-egy pillanat,
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt,
Szívünk mindenkit megátkozva vádol.
Míg porba hullva megsiratjuk,
Mi porba döntött - sok keserü álmunk,
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
Míg testet öltött fájdalmakká válunk."
/Ady Endre/
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt,
Szívünk mindenkit megátkozva vádol.
Míg porba hullva megsiratjuk,
Mi porba döntött - sok keserü álmunk,
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
Míg testet öltött fájdalmakká válunk."
3 megjegyzés:
Samu!
Egy: Ha őszintén leülsz és megbeszéled vele, már nem leszel olyan, mint az a másik volt veled. Az lehet, hogy most hasonló helyzetben vagy, de Te már tudod, hogyan lehet ezt őszintén, okosan, megoldani. Fájni persze fog, neki kicsit jobban, mint neked, de a fájdalom ilyen helyzetekben elkerülhetetlen (sajnos) - viszont ha nem tisztázod a helyzetet, csak rosszabb lesz.
Kettő: Ha csak ezt mondod el, amit ide leírtál, már jó.
De ami biztos: Fájdalom és duzzogás nélkül ezt megoldani nem tudod, csak a mennyiségét tudod csökkenteni. :)
A telefonom sosincs kikapcsolva - max. nem hallom meg, de ha kell, bevágom a zsebembe. (Legfeljebb Maszatka jól megrugdalja.)
Csak tudod Zsó nehéz....
Sehogy se jöhetek ki belőle rendesen.
De nem hiszem, hogy azért önző lennék, mert meg akarom adni magamnak az esélyt, hogy boldog legyek. Vele nem tudok az lenni. És ezt mihamarabb közölnöm is kell vele. De az nem lesz egy egyszerű menet. El akarok futni a világból :)
Tudom, hogy nehéz, nekem is volt már ilyen. Kíméletlennek kell lenni és önzőnek, ha csak egy fél órára is. Utána megpróbálhatod már rosszul érezni magad, de a megkönnyebbülés úgyis akkora lesz, hogy nem tudod magad egészen rosszul érezni.
Hidd el, jobb lesz! :)
Én meg drukkolok és itt vagyok.
Megjegyzés küldése