2010. január 30., szombat

dream.

különös dolog az álom. Ereje van. Hatással lehet az érzéseinkre. Vagy az életünkre. Ott van az ember, aki álmában fedezte fel hogy a nemtudom milyen atomok kör alakban helyezkednek el. Vagy pl.: Stephenie Meyer álmában jelent meg először a világon Edward Cullen.
Néha amikor felébredünk, nem emlékszünk arra, hogy  álmodtunk-e. Néha azt érezzük, álmodtunk, és tudjuk is, hogy álmodtunk valamiről...de ha beleszakadunk, akkor se fogunk soha rájönni, miről. Máskor meg színtisztán emlékszünk az álmunk minen egyes részletére, legyen az akár egy kellemes szerelmi pillanat, vagy kegyetlen gyilkosság ellenünk. Vannak álmok, melyeket átgondolunk, és elfeledünk, míg megint mások örökre bevésődnek az emlékeinkbe, és akarattal sem mozdíthatjuk ki őket onnan.
A múlt éjszaka álmot láttam. Álmot amiben két ember is szerepelt rajtam kívül. Az egyikük az a személy, aki iránt most fellángolóban vagyok. Épp fürdött... a többi titok. A lényeg, ez a része jó volt. A másik fele... abban Mr. R.-szerepelt (4 hónap óta újra megtalál álmaimban), a kolesza ablakán nézett ki. Én meg pont ott sétáltam. Rámnézett, és eltűnt. Én megfordultam, leültem...ő átment a másik ablakba, és csak állt, a bal profilját mutatva a világ felé. Miért? Ez valami önkéntelen védelmi mechanizmus? Tán, amikor boldog vagyok, megszólal egy vészcsengő odafenn Istennél, és azt jelzi: Hé! Boldog! Tenni kell valamit ellene! - És ő tesz is?
Miért van, az, hogy amikor nem számítok rá, megjelenik? Benn ül az étteremben...elmegy az iskolában a folyosón, vagy csak épp az álmaimat kísérti. Miért nem tudom saját magam sem elviselni a tudatot: boldog vagyok.
Mi az álom? Vágyaink kivetülése? Esetleg egy párhuzamos dimenzióba tekintünk bele? Ha igen, akkor valaki egy másik univerzumban azt álmodja, amit én élek? Vagy egyszerűen csak az agy pihen, és mindenfélét levetít elénk?
Az tény, hogy az álmaink befolyásolnak minket, de vajon mi befolyásolhatjuk-e az álmainkat? És ha igen, hogyan? Hogyan mehetek biztosra abban, hogy R nem jön elő újra? Hisz sose gondolok rá mostanában. Egyáltalán. Akkor a tudatalattim miért foglalkozik vele? Elengedlek. Elengedtelek. Szívemből mondom. Eszemmel mondom. Mindenhogyan. Nem vágyok rád, nem kellesz nekem. Vége. Vége. Vége.
Jöhetnek a csodás álmok végre?


Mi marad nekem, ha már az álmaim is odavesznek?

1 megjegyzés:

ilike írta...

Igen, Samukám, jöhetnek az álmok végre! :-)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails