Jó ez a reggel.
Fél tíz múlt.
Pirítóst majszolok, vajjal és sajttal.
Hozzá kávét iszok, barna cukorral és tejjel.
A gépből Edith Piaf- La Vie En Rose szól.
Tényleg úgy is érzem, mintha Párizsban lennék.
Kitárom az ablakot, rágyújtok, és várom, hogy az Eiffel-torony visszakacsintson rám.
Ezekért az apró szép dolgokért megéri...
1 megjegyzés:
és az élet rózsaszín lett...
Megjegyzés küldése