érettségi-bankett-menjünk szobára

Szóval tegnap kézhez kaptam drága érettségi bizonyítványomat, amit nagyon szívesen elégetnék.

Magyar (Nyelvújítás módszerei, Babits Mihály) : 54% (4es)

Történelem (Károly Róbert gazdaságpolitikája): 73% (4es)

Angol (Schools and education, free time activities, rich life): 77% (4es)

Biológia (Bőr, mint elsődleges védelmi vonalunk, Keményítő kimutatása): 56% ( 3mas)

Matek: 46% (3mas)

Pontok: PTE-BTK magyar-t nézve: 350 pont (tavalyi ponthatár: 353 pont)

PTE-TTK biológiát nézve: 301 pont (tavalyi ponthatár 260 pont)

Aztán tegnap este 8tól bankettünk volt, a Gulyás étteremben. Kaja jó. Pia jó. Zene jó. Sok nevetés az osztálytársakkal, de még több a tanárokkal. Sok sok sok sok tánc, haverokkal, igazgatónő is elkapott egy körre. Szóval jah, kurva jó.

Aztán fél kettőkor át akartunk menni valahová afterezni. Lehetséges helyszínek: Color Cafe, Pécsi Est Cafe, Stardust... Est Cafe...

Ahol olyat tapasztaltam, amit előtte még sosem.

Ott volt P, aki tetszett (Nikú, vissza kéne neki vinnünk az angol cuccokat), G (aki "egyszeri alkalom. Törődj bele"), és KG (akivel R alatt voltak dolgok).

És amikor ezt így elkezdtem sorolni Dorinának, és láttam a szemében a felcsillanó féltékenységet, akkor kezdtem el azt érezni, hogy baszki, hétmérföldes ribanc vagyok.

De KG.... volt valami, ami megint felkeltette az érdeklődésemet, így kisebb szerencsétlen próbálkozások után elkaptam, hogy adjon már egy cigit, és amúgy mi a terve éjszakára. Aztán mondta, hogy nagyon semmi... és akkor mondtam, hogy hát pedig lehetne, és akkor ő meg mondta, hogy végül is lehetne... szóval összeszedtem a cuccomat, behuppantam vele egy taxiba, elmentünk a tök üres lakásba. Eleinte ültünk az ágyon, kínos csend, tücsökciripelés. Én vártam, hogy kezdeményezzen, mert én utálok kezdeni, mert nem tudom, hogy ő mit hogy szeret, és ő meg rám várt, hogy kezdjek, mert neki ez a helyzet ilyen felállásban eléggé fura volt. És végül is akkor elkezdődött, aztán amikor egy idő után még mindig nem úgy ÁLLtak a dolgok nála, kezdtem kicsit kétségbe esni, ő meg elbizonytalanodni, mert bár elmondása szerint jó meg minden, eléggé fura, és nem tudja, hogy jobb-e, mint rosszabb-e, annál, ahogy elképzelte. Én ezeket már mondjuk részegen nem igazán értettem, de ráhagytam, és még jobban belevetettem magamat, tán úgy, ahogy ez előtt még soha, aztán percekkel később már készen is ÁLLt, aztán... a többit nem kötöm az orrotokra. A lényeg, hogy most elhúzott jó messzire, és gondolkodik pár dolgon.  Én meg majd meghalok, hogy ráírjak, de bízom benne, hogy Roland ellát megint valami helytálló Bridget Jones idézettel, amitől sikerül visszafognom magam, és nem leégnem.