jelentkezem.

Hát itt volnék. Élőben jelentkezek Horvátország Rab nevű szigetéről. A határon simán átjutottunk, az út probléma mentes volt (leszámítva, hogy apámmal veszekedteünk az" egy pasi piszoárba vagy angol wc-be végzi-e a pisit" dolgon, meg az utolsó 5 kilométert 2 óra alatt tettük meg, mert nagy sor állt a kompkikötőben. De itt vagyok. Itt, ahol az olajfák vetnek árnyékot a mediterrán házak falára, a kertben két méteres leanderek buján nőnek, tövükben embernagyságú agavékkal, és hatalmas pálmákkal. Imádom ezt a kis szigetet. Tiszta paradicsom. Megjöttünk, kipakoltunk, fürödtünk, ebédeltünk, aludtam, fürödtünk, találtam 3 tengeri csillagot (már így a második fürdés alkalmával). Jajj, erről jut eszembe. Szembeszomszéd-szőke-cukipasi-félisten, aki messze átnéz a magamfajtákon,  elkerekedett szemekkel jött oda hozzám, hogy ugyan mutassam már meg neki a helyet, ahol ezeket a csillagokat szereztem, mert ő töviről hegyire bejárta a szigetet, és sehol semmi. Ha nem lett volna ott a sarkában a barátnője, és kevésbé lennék félénk, talán mondtam volna neki, hogy szíves örömest mutatok neki pár helyet, aztán majd csillagokat lát a gyönyörtől, meg ne csak a szigetet járja be töviről hegyire... de végül is elmutogattam neki, merre keresse a herkentyűket. Szóval jah. De amúgy a parton fürdő ötezer ember felével le tudnám élni az életemet.
Ejj ejjj ejjj Samu. Nem a külsőségek számítanak. A belső. A BELSŐ SZÉPSÉG.... ja....
Nah, remélem lesz wifi, és ezt meg tudom osztani veletek. Csók innen, jó messziről. szeretlek titeket :)