Nem hittem volna, hogy annyi idő után még mindig fogok Veled álmodni. És mégis. Az a különbség a valóságbeli Mr. R. és az álmaimban megjelenő közt, hogy az álmom béli figura vissza tér hozzám, és tanúbizonyságot tesz a szerelméről, míg a másik se puszi se pá kilépett MSN-en, és hát valami olyasmit kaptam a fejemhez, hogy "sosem szerettelek". Miért nincs egy nagy távirányítóm az emberekhez? Csak rád tartanám, megnyomnám, hogy RESET, és amikor újra beállítanálak kedvem szerint, olyan lennél, mint az álmaimban. Minden szép lenne és jó.
Csak hát Te nem lennél akkor önmagad, én meg voltam olyan hülye, hogy beléd szerettem, abba, aki vagy.
1 megjegyzés:
Fogsz is még. Én is szoktam olyan emberekről álmodni, akik valaha fontosak voltak, de már nem részei az életemnek, s nem is foglalkozom velük. Ez így van. Nem jelent semmit, csak hogy valaha meghatározott.
Megjegyzés küldése