speak.

Tegnap este (ma hajnalban?) Zodával, az erkélyükön folytatott mélylélektani beszélgetés után szó szerint égető és kínzó vágyat érzek arra, hogy valakinek elmondjam. Hogy kimondjam. Kiadjam magamból. De kinek? Max. neki... régi barátoknak soha... Ő valahogy olyasfélének ismert meg... amilyen vagyok. Azt mondta már régebben is amikor látott, arra gondolt, maszkot hordok. Átlátott rajtam, és ez előtte nem sok embernek sikerült. Így maximum neki.

Vagy megtartom magamnak, és saját házamat teszem bitómmá. 

Elbizonytalanodtam.

AMúgy meg vicces, hogy ők az első meleg pár, akiket személyesen is ismerek. Előtte csak Roland és Dani voltak, és az más :) Mert ott nincs olyan érzésed, hogy baszki, tényleg létezik a szerelem, csak engem kerül el kurvára. Mert azt csak olvasom. Tudom, hogy valóság, de csak olvasom. Zodáékat viszont láttam, és bármennyire is örülök, hogy találtam két értelmes, kedves, megértő és vicces srácot, akik járnak... akkor is így ott van bennem, hogy látom, mi az, ami nekem nem adatik meg.

És ami még külön kibaszás, hogy az Árkádos szexi virágosfiú is ott lakik velük, és kiderült, hogy meleg.

szóval akasszatok fel.

De komolyan... hozzatok egy kötelet, hadd lógjak.

Holnap Anyu befesti a hajamat. És szőke leszek. Nem sárgás-szőkés... hanem SZŐKE^^ szőőkee :D 

juhúúúúúúúú

És holnap egész nap káposztát fogok enni.

Holnapután egész nap zöld almát.

Azután egész nap répát.

Aztán meg majd kitalálom még... az odébb van.

Hajrá hajrá hajrá hajrá Samu.

Szeretlek titeket.