2010. december 29., szerda

Roald Dahl: Boszorkányok

Gyermekkorom első film emléke egy Roald Dahl regény megfilmesített változata, a Boszorkányok. Amikor olvastam Dahl Összes Meghökkentő Meséjét, akkor tudtam meg, hogy a Boszorkányok is az Ő műve. Hát rögvest kiolvastam egy szuszra.

“Gyerekmesékben a boszorkányok mindig fura, fekete kalapot és fekete köpönyeget viselnek, valamikor seprűnyélen lovagolnak. Ez azonban nem egy gyerekmese, itt most igazi boszorkányokról lesz szó.
A legfontosabb dolog, amit az igazi boszorkányokról tudni kell, a következő. Nagyon figyeljenek, és sose felejtsék el, amit most mondok. Az igazi boszorkányok hétköznapi ruhákat hordanak, és nagyon hasonlítanak a hétköznapi nőkhöz. Hétköznapi házakban élnek, és hétköznapi állásuk van. Ezért olyan nehéz nyakon csípni őket.“

A Boszorkányok gyerekmese, ami felnőtteknek épp olyan izgalmas, és lebilincselő lehet, mint gyerekeknek, és ugyanúgy átjárja a Dahlra oly jellemző groteszkség, bizarrság, és borzongatás.
 A történetet egy kisfiú szemszögéből látjuk, akinek meghaltak a szülei, így Ő norvégiai nagymamájához került, aki sűrű szivarfelhővel vette magát körül, és esténként mesélt a kis unokájának. De nem ám olyan meséket, amilyeneket mi hallottunk nagyanyáinktól... ezek a mesék a félelmetes boszorkányokról szóltak, elmagyarázták, hogy hogyan leplezheti le őket, hogy milyen a társadalmi hierarchiájuk, és a legfontosabb, mi a fő céljuk. A céljuk, ami nem más, mint az, hogy minden egyes szennyes bűzt árasztó kisgyermeket kiirtsanak a föld színéről.
A kisfiú hiszi is, nem is nagymamája szavait egészen addig a napig, ameddig nem találkozik Ő maga is egy húsvér boszorkánnyal. Ezek után elkezd hinni a mesékben.
Pár hónapra rá, amikor az első találkozás már csak ködös emlék lesz, nagymamája és Ő elutaznak egy tengerparti hotelbe, ahol a kisfiú egy üres terembe szökik a gonosz szállodaigazgató elől. A termet pár perc alatt ellepik a kedvesebbnél kedvesebb kinézetű asszonyok, akik állítólag egy gyermekvédelmi társaság tagjai. A kisfiú a paraván mögé bújva figyeli, amint egy aprócska, ám annál csinosabb hölyg felmegy az emelvényre, és kéri a többieket, hogy vegyék le kényelmetlen cipőjüket, kesztyűiket, és viszkető parókájukat. Ekkor a fiú rájön, hogy a teremben nem kedves asszonyok, hanem gonosz boszorkányok vannak, és a pódiumon álló nő nem más, mint minden boszorkány vezére, a Legfelsőbb Boszorkány.
A Legfelsőbb Boszorkány egy új varázsszerről regél, amit ő maga kotyvasztott, és a hatása lehengerő: egérré változtatja a gyerekeket, ha csokoládéba keverve megetetik velük.Be is mutatja egy mohó kisfiún a hatást, amitől a szegény gyermek rögtön egérré változik. Már épp távozóban vannak a banyák, amikor az egyikük kiszagolja a paraván mögé rejtőzött főszereplőt, elkapják, és őt is egérré változtatják.
Nah innentől kezdve a bátor kisegér, és nagymamája mindent megtesznek, hogy bosszút álljanak a boszorkányokon, akik végül is saját ördögi vermükbe esnek bele.

A filmváltozat Anjelica Huston(♥) főszereplésével került a képernyőkre.

Dahl ezzel a könyvvel nyerte el 1983-ban a legjobb kortárs brit szerzőt megillett Whitbread-díjat. 

1 megjegyzés:

theodora írta...

1ik kedvencem :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails