mivel reggel úgy keltem, hogy már pedig én sohasohasohasem leszek boldog, írtam egy levelet QueeRolandnak, aminek a lényege az volt, hogy jó, hogy ott vannak ők, mert ők ketten egy pozitív jövőkép, és az egyetlen meleg ismerőseim, akik konkrét, hosszútávú, boldog párt alkotnak.
De a többiek többen vannak, másik végletet képviselnek, és és és... ilyenkor nem tudom, lehetséges-e tartós kapcsolat, meg boldogság, meg szivárványos szárnyas pónikon való repülés a naplementébe...stb.
Szóval miután írtam Neki (amiért most még szarabbul érzem magam, mert közben kiderült, hogy szar kedve van, és nagyon beteg volt, és megevett egy macskát ), tükörbe néztem, és elborzadtam, hogy egy lenőtt hajú, hájas rondaság néz vissza, akihez a normális gondolkodású emberek bottal sem nyúlnának hozzá... és lementem a boltba egy doboz cigiért, majd miután világgyűlöletemben és önutálatomban elszívtam egy szálat, hazajöttem.
Az ajtóban a postás nénire ráhoztam a frászt, mert hátulról ráköszöntem (igazából üvöltöttem)... és akkor mondta, hogy jött egy csomagom.
Igen... megjött Alf.
És Alf kicsit örömmel tölt el jelenleg.
De ez nem változtat a tényeken... és a legszarabb, most is egy hisztizős, sajnáltatós, önmarcangolós bejegyzést írok, ahelyett, hogy tennék azért, hogy boldog és kiegyensúlyozottabb legyek.
átkozlak téged nagyvilág.
1 megjegyzés:
a csak kerülj a kezeim közé pénteken...minimum halálra csikizlek utána pedig mire felraklak a buszra olyan adag happiness lesz benend,h kitart a következő szilveszterig...
Megjegyzés küldése