“Én vagyok a lány, akit kidobtak otthonról, mert megmondta az anyjának, hogy leszbikus.
Én vagyok a prostituált, aki az utcán dolgozik, mert senki sem alkalmaz egy transzexuális nőt.
Én vagyok a nővér, aki a meleg bátyja mellett van a könnyes éjszakákon.
Mi vagyunk a szülők, akik a lányukat jóval az ideje előtt temették el.
Én vagyok a férfi, aki egyedül halt meg a kórházban, mert nem engedték be a huszonnégy éves partneremet a szobájába.
Én vagyok az állami gondozott gyermek, aki éjszakánként rémálmaiból riad fel, amikben újra-meg újra elviszik a két apjától, az egyetlen családtól, akik valaha szerették igazán.
Én vagyok az egyik szerencsés, aki túlélte a támadást, ami után három hétig kórházban volt, és még egy év, és talán újra járni fog.
Én egy vagyok a szerencsétlenek közül, akik megölte magát a vizsgák előtt. Túl sok volt.
Mi vagyunk a szerelmespár, akikre rácsapták a kagylót, amikor meghallották, hogy franciaágyas szobát kérnek két férfi számára.
Én vagyok az, aki sosem tudja, melyik mosdót használja, anélkül, hogy rászabadítanák a biztonságiakat.
Én vagyok az anya, aki nem látogathatja a gyereket akit szült és felnevelt, mert a bíróság szerint alkalmatlan szülő, mert most egy másik nővel él együtt.
Családon belüli erőszak túlélője vagyok, akitől elfordultak a segítők, amikor rájöttek, hogy aki bántalmazza, ugyancsak nő.
Családon belüli erőszak túlélője vagyok, akinek nem segítettek, amikor rájöttek, hogy férfi.
Én vagyok a közgazdaság-tanár, aki testnevelés-tanár akart lenni, mielőtt megmondták neki, hogy az leszbikusoknak való.
Én vagyok a férfi, akit a mentők nem kezeltek tovább, amikor rájöttek, hogy transzexuális.
Én vagyok az, akinek állandóan bűntudata van, mert arra gondol, hogy sokkal könnyebb élete lenne, ha nem kéne törődnie a társadalom gyűlöletével.
Én vagyok az, aki többet nem jár templomba, nem azért, mert nem hisz, hanem azért, mert a templom ajtaja zárva van számára.
Én vagyok az, akinek el kell rejtenie azt, amire legjobban vágyik – a szeretetet.
Én vagyok az, aki fél megmondani a katolikus szüleinek, hogy másik férfit szeret.
Illeszd be ezt a profilodba, ha úgy érzed, hogy a homofóbia rossz dolog.”
Én vagyok a prostituált, aki az utcán dolgozik, mert senki sem alkalmaz egy transzexuális nőt.
Én vagyok a nővér, aki a meleg bátyja mellett van a könnyes éjszakákon.
Mi vagyunk a szülők, akik a lányukat jóval az ideje előtt temették el.
Én vagyok a férfi, aki egyedül halt meg a kórházban, mert nem engedték be a huszonnégy éves partneremet a szobájába.
Én vagyok az állami gondozott gyermek, aki éjszakánként rémálmaiból riad fel, amikben újra-meg újra elviszik a két apjától, az egyetlen családtól, akik valaha szerették igazán.
Én vagyok az egyik szerencsés, aki túlélte a támadást, ami után három hétig kórházban volt, és még egy év, és talán újra járni fog.
Én egy vagyok a szerencsétlenek közül, akik megölte magát a vizsgák előtt. Túl sok volt.
Mi vagyunk a szerelmespár, akikre rácsapták a kagylót, amikor meghallották, hogy franciaágyas szobát kérnek két férfi számára.
Én vagyok az, aki sosem tudja, melyik mosdót használja, anélkül, hogy rászabadítanák a biztonságiakat.
Én vagyok az anya, aki nem látogathatja a gyereket akit szült és felnevelt, mert a bíróság szerint alkalmatlan szülő, mert most egy másik nővel él együtt.
Családon belüli erőszak túlélője vagyok, akitől elfordultak a segítők, amikor rájöttek, hogy aki bántalmazza, ugyancsak nő.
Családon belüli erőszak túlélője vagyok, akinek nem segítettek, amikor rájöttek, hogy férfi.
Én vagyok a közgazdaság-tanár, aki testnevelés-tanár akart lenni, mielőtt megmondták neki, hogy az leszbikusoknak való.
Én vagyok a férfi, akit a mentők nem kezeltek tovább, amikor rájöttek, hogy transzexuális.
Én vagyok az, akinek állandóan bűntudata van, mert arra gondol, hogy sokkal könnyebb élete lenne, ha nem kéne törődnie a társadalom gyűlöletével.
Én vagyok az, aki többet nem jár templomba, nem azért, mert nem hisz, hanem azért, mert a templom ajtaja zárva van számára.
Én vagyok az, akinek el kell rejtenie azt, amire legjobban vágyik – a szeretetet.
Én vagyok az, aki fél megmondani a katolikus szüleinek, hogy másik férfit szeret.
Illeszd be ezt a profilodba, ha úgy érzed, hogy a homofóbia rossz dolog.”
2 megjegyzés:
Jól van drágám, örülök hogy megihlettelek. :-)
Egyet kifelejtettél Bence!
Te vagy az az emberke a földön, aki magad vagy a nap, és szórod szét a sugaraidat!
Vagy lehetsz miattam a szivárvány is , az még jobb, mert az tuti nem perzsel meg, csak mindig jókedvre derít!!!!
Még mindig imádunk és még mindig várjuk, hogy elhozd a szivárványt, ami drága kincs mifelénk!
Megjegyzés küldése