2013. január 16., szerda

Rég haza hív egy érzés, melyet száz fele kürtölnék...

2011. szeptember 13., kedd

'Theres nothing wrong with lovin' who You are'

Hiszem, hogy vannak különleges emberek. Hiszem, azt, hogy én okkal lettem az ami/aki. Hiszem, hogy van egy küldetésem, és hiszem, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Hiszek abban, hogy valamiféle felsőbb erő irányított azzá az emberré, aki vagyok, mert célom van. Segíteni az embereknek, hogy meglássák a jó dolgokat, és, hogy önmagukat elfogadják, és szeressék. És hiszek abban, hogy azáltal, hogy pozitív vagyok, és pozitív energiát küldök szét, és pozitív emberek vesznek körül, jobb az életem. És tényleg az.

2011. augusztus 1., hétfő

Ahh, a varázserőm még nem rozsdált be.
Lányok, óvjátok a pasijaitokat.
Szörnyella visszatért.

2011. július 24., vasárnap

tegnap amúgy életemben először elégedett voltam magammal. Tetszett a nadrágom, a pólóm, a cipőm, a megjelenésem, stílusom...minden.  Materialista kurva lettem.... és élvezem.

Mario és a varázsló...

A biológia szak facebook csoportján épp most szembesülök vele, mennyien abbahagyják, passziválnak, és kezdenek más életet. Nem igazán érzem azt, hogy bejönne az élet a környezetemnek. Valahogy nem vágom. Nem biztos, hogy jó felé halad az életem, lehet csak elkapott a sodrás, mint holmi rothadó fatönköt. Talán még nem késő, fennakadhatok, partot érhetek... de sose fogok tudni, szemben az árral visszaúszni... sose jön vissza az idő, amit tétlenkedéssel megy el. Megállt az élet. Nem biztos, hogy jó felé halad.
Részeg vagyok.
Az éjjel megöltem egy kerti törpét. Igen...sajnos ez igaz. Megöltem.

2011. június 18., szombat

we are all humans

“Én vagyok a lány, akit kidobtak otthonról, mert megmondta az anyjának, hogy leszbikus.
Én vagyok a prostituált, aki az utcán dolgozik, mert senki sem alkalmaz egy transzexuális nőt.
Én vagyok a nővér, aki a meleg bátyja mellett van a könnyes éjszakákon.
Mi vagyunk a szülők, akik a lányukat jóval az ideje előtt temették el.
Én vagyok a férfi, aki egyedül halt meg a kórházban, mert nem engedték be a huszonnégy éves partneremet a szobájába.
Én vagyok az állami gondozott gyermek, aki éjszakánként rémálmaiból riad fel, amikben újra-meg újra elviszik a két apjától, az egyetlen családtól, akik valaha szerették igazán.
Én vagyok az egyik szerencsés, aki túlélte a támadást, ami után három hétig kórházban volt, és még egy év, és talán újra járni fog.
Én egy vagyok a szerencsétlenek közül, akik megölte magát a vizsgák előtt. Túl sok volt.
Mi vagyunk a szerelmespár, akikre rácsapták a kagylót, amikor meghallották, hogy franciaágyas szobát kérnek két férfi számára.
Én vagyok az, aki sosem tudja, melyik mosdót használja, anélkül, hogy rászabadítanák a biztonságiakat.
Én vagyok az anya, aki nem látogathatja a gyereket akit szült és felnevelt, mert a bíróság szerint alkalmatlan szülő, mert most egy másik nővel él együtt.
Családon belüli erőszak túlélője vagyok, akitől elfordultak a segítők, amikor rájöttek, hogy aki bántalmazza, ugyancsak nő.
Családon belüli erőszak túlélője vagyok, akinek nem segítettek, amikor rájöttek, hogy férfi.
Én vagyok a közgazdaság-tanár, aki testnevelés-tanár akart lenni, mielőtt megmondták neki, hogy az leszbikusoknak való.
Én vagyok a férfi, akit a mentők nem kezeltek tovább, amikor rájöttek, hogy transzexuális.
Én vagyok az, akinek állandóan bűntudata van, mert arra gondol, hogy sokkal könnyebb élete lenne, ha nem kéne törődnie a társadalom gyűlöletével.
Én vagyok az, aki többet nem jár templomba, nem azért, mert nem hisz, hanem azért, mert a templom ajtaja zárva van számára.
Én vagyok az, akinek el kell rejtenie azt, amire legjobban vágyik – a szeretetet.
Én vagyok az, aki fél megmondani a katolikus szüleinek, hogy másik férfit szeret.
Illeszd be ezt a profilodba, ha úgy érzed, hogy a homofóbia rossz dolog.”

2011. április 12., kedd

Epicrates angulifer

Drágáim... mivel mostanában alig vagyok itt, és csak facebookra, meg twitterre vakkantok oda valamit, foghegyről... ezért szeretnék elsőként most csak veletek megosztani egy hírt!
Húsvét utáni héten, (eddig csak) 80%os valószínűséggel új lakótársam lesz.
Bálna, a bordásgőte, Hermész, a harcoshal, MAdonna & LAdy GaGa, a szingapúri aranyharcsák új szomszédja nem lesz más, mint egy kubai karcsúboa (Epicrates angulifer), aki a Szemiramisz nevet viseli majd.
Szemiramisz érkezésére azért kell várni 2 hetet, mert most hétvégén elutazok, aztán meg húsvét ideje alatt itt lesz egy törpenyúl, aki egy egész hetet marad nálunk :) És utána (már aznap, hogy a nyuszi elugrál), becsúszik életembe a boám^^

 

2011. április 1., péntek

Önsajnálat, avagy volt nekem csípőm valaha?

A sors otrombán rámfintorgott ma QueeRoland facebook profilképében. Ha csak fintorgott volna... de nem. Beszélt is. Mit beszélt...musculus biceps brachii-ai üvöltöttek rám megvetően, mint a sakál: - Látod mi ez? Kitartó és kemény munka! Ez az, ami benned nincs meg, soha nem volt, és soha nem is lesz. ÉS ez igaz az izmokra is... nincs benned, soha nem volt, és soha nem is lesz!
Én meg... összetöpörödve, mint kisgyermek, ha apja dörmög rá, választ sem voltam képes kinyögni, csak elbújtam a paplanom alá...

-------------úgyutálomazönsajnáltatóostobaembereket-------------------

2011. március 21., hétfő

sajnálom, engesztelés, LiebsterBlog♥

Szervusztok Kedves blogolvasók -vagytok még egyáltalán?-!
Sajnálom, hogy ígéreteimhez híven alig vagyok itt. Had szabadkozzak, hogy miért nem írok:


Évfolyamfelelős vagyok, ami azt jelenti, hogy 146 ember évfolyamszintű problémáiért felelek.
Önkéntes vagyok az állatkertben, hetente annyiszor megyek, ahányszor csak tudok, és 8, illetve 12 órán keresztül fizikai munkát végzek, és ez nagyon le fáraszt (fel a hegyre, le a hegyről, fel, le, kakipucolás, etetés...stb.).
Az egyetemen is szeretnék helytállni, mert nem engedhetem meg magamnak, hogy átrakjanak fizetősre.
Rengeteg értékes emberrel ismerkedek meg naponta, akik annyira magukkal ragadnak, hogy csüngök minden szavukon.
A magyarországi Jane Goodall Intézet tagja vagyok, most van alakulóban a Rügyek & Gyökerek csoportunk, és beindítani valamit mindig nehéz.
Ezenkívül jótákonysági akciókat, és programokat szervezek az állatkertnek.
Gondolkodom, hogy csatlakozzak a GreenPeace-hez, vagy a WWF-hez.


Szóval el vagyok havazva. Sajnálom, hogy nagyon nagyon nagyon ritkán írok.
De egy nap nekem is 24 órából áll, és sajnos vannak olyan dolgok, amiket bár nagyon szeretek, imádok csinálni, egyszerűen nélkülöznöm kell. Ilyen sajnos a blog is.
De engesztelésképpen hoztam Nektek egy képet, és egy videót:



És



Ezen kívül kaptam egy újabb blogdíjat Zirától, nagyon köszönöm Neki! Olvasgassátok a blogját, mert megéri :)


Feltételek:
1, Egy bejegyzés amiben a díj logója megjelenik és a szabályok feltüntetésre kerülnek.
2, Belinkelni azt a személyt, akitől a díjat kaptad és tudatni vele, hogy elfogadod.
3, Továbbadni 3-5 tehetséges blog társadnak és ezt tudatni is velük

Az én listám, akiknek továbbadom a díjat;

2011. február 19., szombat

Szomorú Vasárnap száz fehér virággal,
Vártalak kedvesem templomi imával,
Álmokat kergető Vasárnap délelőtt,
Bánatom hintaja nélküled visszajött,
Azóta szomorú mindig a vasárnap,
Könny csak az italom, kenyerem a bánat,
Szomorú Vasárnap.

Utolsó Vasárnap kedvesem gyere el,
Pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel,
Akkor is miránk vár virág, és koporsó,
Virágos fák alatt utam az utolsó,
Nyitva lesz szemem, hogy még egyszer lássalak,
Ne félj a szememtől, holtan is áldalak,
Utolsó Vasárnap.

2011. február 16., szerda

ember.

Tegnap, még mielőtt mindent megtudtam volna, már eléggé ki voltam borulva.
És mennem kellett... levegőre, a szabadba, a hidegbe, cigizni, sétálni...
Anita, hű társam a bajban, mint máskor, most is ott lépkedett velem.
Eszembe jutott, hogy Rácz Zsuzsa Terézanyuja egy platánt ölelgetett, amikor hasonló hangulatban volt.
Így kerestünk egy nagy fát, hogy át tudjam ölelni, szorítani, csak érezni a hideg kérgét, hogy megnyugtasson. Miután ezt megtettem, annyit kérdeztem: Miért nem születhettem fának?
Anita válasza egyszerű volt: Mert embernek születtél.
Ma gondolkodtam ezen. Embernek születtünk, és nem is ez a nehéz, vagy a kihívás...
de majd ha eljutunk oda, hogy látogatásunk a földi létben véget ér, vajon melyiküknek sikerül egész életében embernek maradnia?

2011. február 15., kedd

32

Beleuntam a szórakozásba, felültetésbe.
Kibaszottul.
Elegem van.
A kurva élet bassza szájba a kettékúr köcsög mocskos rohadt fasszopó pudvás retkes ocsmány értelmetlen balfasz nyomorult kretén világot.
kibaszottul elegem van.
De gecire.
Most... meg akarok ütni valamit.
Valakit.
Őt.
Magamat.
Aberrált idióta vagyok, amiért belemegyek a hülye tetves játékokba....
mégis mi a telibekúrt faszt várok én?!

2011. február 13., vasárnap

tátongó szívében szögesdrót

Fúúú baszki mi mindenről kéne Nekem mesélnem... X-faktor koncert, felvonulás, FarsangoZoo... de most inkább valami másról.
Megismertem egy személyt valamelyik nap. Fura, és érdekes kisugárzása, lelki világa, gondolatmenetei, világnézete van... de valahogy nagyon emlékeztet egy szívből szeretett személyre. De valahogy meg mégis teljesen más. És nem tudom.
Nem mondok semmit, mert nem élem bele magamat.
Mert hát eddig a szerelmi-kapcsolati fokmérőm igazán a béka segge alatt van... szóval...
de azért egy bögre reggeli tea mellett lehet ábrándozni, nem igaz? ^^

2011. január 30., vasárnap

zoo

Miért van az, hogy 19 éves, fiatal egyetemista létemre szabadidőm nagy részét inkább töltöm munkával az állatkertben, mint bármi mással?
Azt hiszem ez egy menekülés. Kicsit belefáradtam már a világ álságosságába. Elegem van az üres, szürke emberekből, akik mellettem élnek. Elegem van a hazug szavakból, az önsajnálatból, a nyomorúságokból.
Odafent az lehetek aki vagyok, senki nem vet követ rám. Nincsenek rossz megjegyzések, panaszok, lelki gondok. Odafent hálás, szőrös pici lények vannak, akiknek közelsége megnyugtat.
Nem is munka... terápia.
Minden lelki eredetű problémára gyógyír.

2011. január 26., szerda

Az élet ritkán igazságos. 
Sőt...talán sose. 
Hé Mester, lehet, hogy be lett fejezve a nagy mű igen, a gép forog... de az alkotó már ne pihenjen. Ráférne egy alapos reparálás a gépre... mert totálisan az ellenkező irányba forog...fordítva van bekötve.

2011. január 25., kedd

GyőR

Nagyon jó volt Szandinál Győrben. Örültem, hogy vele lehetek, énekelhetünk, táncolhatunk, nevethetünk, sírhatunk, partyzhatunk.
Nagyon nagyon jó volt :)
Lesz még ilyen ;)

2011. január 24., hétfő

A siker...

4 éves korban: ha nem pisilsz be

12 éves korban: ha vannak barátaid

18 éves korban: ha van jogsid

20 éves korban: a szex

25 éves korban: ha pénzt tudsz szerezni

50 éves korban: ha pénzt tudsz szerezni

60 éves korban: a szex

70 éves korban: ha van jogsid

80 éves korban: ha vannak barátaid

90 éves korban: ha nem pisilsz be

2011. január 22., szombat

pizsipartyyyy

Szandika Pizsipartyja indulásra kész :)
Pár perc, és jön a vendég tömeg :) Remélem nem fognak meglincselni :)
Jól érzem magam, és ettem protophytát, de erről majd később (már kezd hatni a tequila).
Csók mindenkinek.

2011. január 21., péntek

Élőben Győrből^^
Pusszi Nektek!

Szandi, írsz vmit az olvasóközönségnek??

Győrladaméron vagy ,ides...
Most nemsokára evés lesz.
Aztán gyors pakolás.
Aztán Ivetthez megyek.
Aztán bepakolok az útra.
Aztán lefürdök, és borotválkozok.
Aztán ki a buszra, és meg sem állok egészen Győrig :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails