holnap lesz 11 hónapja... és egyszerűen... még mindig.

" édes álom marad a jövőnk"

mivel már harmadszor mondták le a mozit, kurvára kiakadtam, és úgy döntöttem, nekem mennem kell. Csak sétálni. Menni menni menni. Mindegy hova, kivel, csak valakivel valahova. Nikúú nem, mert másnapos, nacus nem mert nincs msnen, nóra nem mert bubó. De anitácska igen, mert ő mindig igen :D

Városba volt zsurcával, mentem, és öreg partyt toltunk. Két kicsi 18 esztendős vállán az érettségi súlyával és megrozzanva, mintha 80 évesek lennének, söröznek a város padjain. És nevettünk a szenvedéseinken :D

Míg nem a hátunk mögötti Lions pubból ki nem hallatszik az Eurytmics- Sweet dreams.

Erre epésen megjegyeztem: Édes álom marad a jövőnk. Egyetemestől, mindenestől :D Megyünk az Elcoteqbe. Bár nekem még mindig van esélyem, mert Roland azt mondta, hogy mehetek vele smink tanfolyamra :D (most megjegyzem a félreértések elkerülése végett: ha azt írom Roland, akkor az QueeRoland, amikor azt, hogy R. , vagy Mr.R., akkor az a "másik R... érthető?!)

És akkor megjelent G is, és sikerült újfent bealáznom magamat. (Y).

Hazafelé jövet meg találkoztam Ewével, és kicsit leültünk beszélgetni, meg panaszkodni, és nagyon jól esett. Igazából én hallgattam őt, de jó volt...

 Szóval jah... ennyi volt a mai napom.

Más... szerintetek kire hasonlítok jobban, Cherre vagy Michelle Pfeifferre?

?

A héten másodszor álmodtam veled. Párizsban voltunk. Hmmm.

elemezzünk.

Elemezzünk helyzetet.
1. számú egyed: "Ez a kapcsolat nem kapcsolat. Túl fiatal vagy. De találtam neked magam helyett valaki mást."
2. számú egyed: "Bocsi, mégis inkább más térfélen játszok. Rájöttem, hogy nekem ez nem megy."
3. számú egyed: "Ez egy egyszeri alkalom volt. Csak kellett már, hogy kiadjam a gőzt. Törődj bele".


Vonjuk le a konzekvenciát: kibaszott nagy pancser vagyok, aki egyszeri alkalomnak ugyan megteszi, de normális kapcsolatra nincs kilátásom. Szóval, ahogy Miranda mondaná (ugye Miranda volt?) : "Hé, van valakinek egy tökéletesen jelentéktelen barátja, vagy netán egy szobanövénye, akivel szombat este elmehetnék vacsorázni?"

Tényleg nem tudom, hogy mitévő legyek. Legalább egy normális lett volna. 

Valaki mondjon valamiféle életbölcsességet, ami ide illik, mert lassan már felrobbanok.

Mr. R.

egyedül feküdtem  földön. odamásztam a gép elé. visszaolvastam a 2009 júliusi beszélgetésünket. annyit mosolyogtam rajta.  meg kicsit fájt is nagyon. annyira jó volt minden.

Where are those happy days, they seem so hard to find
I try to reach for you, but you have closed your mind
Whatever happened to our love
I wish I understood
It used to be so nice, it used to be so good

nem vagyok erős.

nyomasztóan rámtört a hiánya.

Kedves Zsopi!

Valóban nem az vagyok, akinek megismertél. Valóban átmentem azóta egy két dolgon. Egy két olyan dolgon, ami lehet számodra nem okozna lelki traumát, vagy fogalmam sincs mit, de számomra okozott. Engem dühít, és bánt, nagyon bánt, hogy jött egy ember, és én hittem neki. Hittem a csillogásának. Elhittem, hogy amit mond, az valóság.  Naiv módon elhittem, hogy képes engem is szeretni valaki. És ezek után kibaszottul nagyon pofára estem. És csalódtam Őbenne, de még jobban csalódtam magamban. Csalódtam, hogy rá kellett döbbennem, hogy ostoba vagyok, naiv és hiszékeny. Dühös vagyok magamra, és ha lehetséges ez még jobban gyűlölöm magamat, mint azelőtt. Lelkileg roncs vagyok. Elment már a hurrikán, már rég, már nem is érezzük, de a nyomai itt vannak. hiába nem kellene ő, és nem vágyok rá, az amit a lelkemmel művelt, még mindig megvan... romokban hever minden bennem. Tudod az a szivárványos szívecske nem véletlenül van széttörve ott a blogom címe alatt...

Olyan vagyok, mint egy kibaszott alma. Egy alma, ami kívülről lehet, hogy nem ütött kopott még, ám de belül férgek hemzsegnek, és megrohad. Rohad a lelkem, érted?!

Más vagyok... igen, megváltoztam. Kurvára meg, mert nem hagyom, hogy még egyszer ez történjen velem. nem hagyom, hogy bántsanak. Megváltoztam, jól látod. nem vagyok ugyanaz az ember. És tudod mit? Soha többé nem is akarok az lenni...

És nagyon szépen köszönöm, hogy mindezt a nagyközönség előtt kellett elmondanom, mert nem voltál annyira diszkrét, hogy felhívj, vagy iwiwen, msnen írj. Köszönöm. Ha ezek után nem tartod magad a barátomnak, vagy drámázunk még... rádbízom. De bízok abban, hogy annyira nem vagy öreg és prűd, hogy úgy gondold, mind ezek a személyed elleni támadások.
 

Ki a faszom az a Kiszel Tünde?

Ma tanultam, hogy anyu ne pattogjon, meg hogy azért nem árt soha, főleg nem, ha az ember 43 nap múlva érettségizik :D El se hiszem, hogy 2 hét múlva elkezdődik az utolsó gimnazista hónapom...fura. különös.

 Mindegy, délután találkoztam Nacussal, mert nem bírtam itthon lenni, és nem engedtek el Nikuval moziba, és ezért gyűlölök mindnekit. És Nacussal azért kurvajó volt, átkeltünk az Ensz folyón, és egy Óperencián túli parkban ültünk, és énekeltünk, meg ápoltuk egymás lelkét... ő túl van egy szakításon, én erkölcsi és morális dilemmákkal küszködök... de jó volt, két szingli szív, sok mosoly, 1 doboz cigi és egy üveg limcsi. A boldogság összetevői. És jó volt, hogy váltogatták egymást a dalok, a szomorú lelki dilemmák, az etikai kérdések és a röhögős poénok ( Sophia Loren és Queen Elizabeth the second).

Aztán eltelt ez a másfél tavaszi óra, és hazajöttem. Bogi hívott, beszéltünk. Letettük. Megint hívott :)

Azt kérdezte, vajon a a sors keze vagy az én akaratom volt-e az, hogy Mr.R. meg én...

És akkor én is elgondolkoztam ezen. Szeretem azt hinni, hogy létezik egy Isten, aki predesztinálja az életünket, de azt is szeretem hinni,  hogy létezik egy sors, ami választásokat ad a kezembe, no meg máskor abban hiszek, hogy magam kovácsolom az életem.

Tehát tulajdonképpen van egy Isten, aki megteremti minden ember számára a sorsát, nagy vonalakban... kijelöl dolgokat, de ebbe kisebb-nagyobb beleszólásunk van. Úgy érzem, a sors mindig lehetőségeket ad... oda rak eléd egy lehetőséget, és te döntöd el, hogy hogyan lesz tovább... pl. R-el úgy döntöttem, hogy hogy kihasználom a lehetőséget, míg I-vel úgy, hogy nem... ez totálisan az én döntésem volt, mert a sors ezeket a lehetőségeket állította elém.

Ez elég hülyeség, mi? Nem tudom...

Olvasók, ti mit gondoltok erről? Létezik sors? Végzet? Isteni beavatkozás? Eleve elrendelés? vagy minden önmagunkon múlik? Kérlek írjátok meg, érdekel nagyon...

És mindenkit várok szeretettel az "Utáljuk együtt Pompadourt" klubban! Csatlakozz Te is! ;)

 

voice

Nem hallom a hangját.

Úgy értem, nem emlékezek a hangjára... ami azért különös, mert én nagyon sok mindenki hangjára emlékszem, a volt osztály, a mostani évfolyam... akivel pár hónapot lehúzok, azoknak mindenkinek megjegyzem a hangját, és nem felejtem el... évek múltán sem.

De az övét elfelejtettem. Ma ezen lepődtem meg... eszembe jutottak dolgok, amiket mondott... de nem szólalt meg a hangja az emlékeimben... különös.

Már nem hiányzik a közelsége, a zöld szemei, az érzés sem, ami vele volt... már nem hallom a hangját... pár hónap, és tán már alig fog eszembe jutni... 

És most valahogy értem ezeket a sorokat...

Baby save up all your tears
You might need them someday
When the tears start to fall
I won't wipe them away
When you cry in the night
For the love that you need
Baby save up your tears
'Cause you'll be cryin' over me

Jön a rézfaszú bagoly...

A mai felbukkanást nem kommentálom. Megzavart kb. 45 percre, de aztán megen nem éreztem semmit. Félelmet összesen. Nem akartam, hogy a múltam démoni szerelme az egyik lépcsőfordulóban elkapjon, és szíven szúrjon. De tudom, azt is kibírtam volna :D Elvégre a szünetekben végig Petra kísérgetett, aki úgy nézett be minden sarkon, hogy vártam, mikor kiált fel amolyan Sigourney Weaver módra: "Hagyod őt békén, te szuka?!" (A bolygó neve: Halál)

"Kedvesem, jöjj velem! Ez a harc lessz a végső..."

Hát eljött.

Egy évvel ezelőtt nagyon esett a hó. Szép nagy pelyhekben.

Egy évvel ezelőtt megláttam Őt az iskolában.

"Én gyűlölöm az álmokat, s Te tudod, hogy ez nem panasz... és nem tudom miért, hisz sírni szeretnék...most mégsem könnyezem"

Találd meg az életben a békédet.

Én már megtaláltam az enyémet.

Lényegében ez a nap is csak ugyanolyan, mint a többi.

Bad Dreams, Bad Dreams, Go Away.. Good Dreams, Good Dreams, Here to Stay

Bad Dreams, Bad Dreams, Go Away.. Good Dreams, Good Dreams, Here to Stay

Bad Dreams, Bad Dreams, Go Away.. Good Dreams, Good Dreams, Here to Stay 

Die Another Day

Alkoholt ide, vagy pengét...csak a holnap ne jöjjön el

♥

"
-Isabella Swan! - Rám nézett elképesztően hosszú szempillái alól, aranyszín pillantása lágy volt, de mégis perzselő. - Ígérem, hogy mindörökre szeretni foglak. Az örökkévalóság minden egyes napján. Hozzám jössz feleségül?
Rengeteg minden tolult egyszerre a nyelvemre, egy részük egy csöppet sem kedves, más részük viszont olyan csöpögősen érzelgős és romantikus volt, amit még álmában se nézett ki belőlem. De hogy egyikkel se hozzam magam kínos helyzetbe, csak ennyit suttogtam:
-Igen!
-Köszönöm - monta Edward egyszerűen. A szájához emelte a bal kezemet, és megcsókolta minden egyes ujjam hegyét, végül pedig a gyűrűt, amely most már az enyém volt. "