Az egészség turnéra keresztelt énekes banzájt tulajdonképpen végig VBK-ztuk és cigiztük Anitával, Póthajjal, Petrával és Patrikkal. A buli jó volt. Élveztem. Főleg, hogy valahogy mindig kiszúrtak a színpadról.
PuskásPéter úgy döntött leugrik a színpadról, és megtáncoltat pár embert. Háááát, hozzám is odakeveredett, de gondolom ő sem érti miért, és amikor valami mellbimbós részhez ért a számban, én meg elkezdtem mutogatni, hogy na akkor vedd le az inged, hirtelen tovább állt. De egy közős fotó elől nem hátrálhatott meg. A fotón ő úgy, mint egy díszköcsög, én mint egy hájas őstulok. Lájkoljátok.
Peti, gyere, akarunk egy közös képet!
Várj egy picit, még dedikálok! Utána.
Ne csessz ki velünk, már negyed órája várunk!
Jövök, jövök!
Őt követte TóthGabi, aki jól nyomta, és meglehetősen hangosan énekeltem, meglehetősen sokat, meglehetősen közel a színpadhoz, és rengetegszer nevetett rám, meg mutogatott rám, és megjegyezte " Hogy ismeri a számot, de cuki". Ezek után ő sem menekülhetett a halálos lencse elől, méghozzá nem is akármilyen képet készítettem.
Gabi, gabi, felemelhetlek?
Ááááá, dehogy is. Nem fogsz elbírni!
Jajj, ne mááár! Hogy ne bírnálak el!
Akkor jó! Gyorsan.
*
Nem voltam nehéz?
Dehogy voltál!!
Elmondhatod nyugodtan, nem haragszok!
Mondom, hogy nem voltál nehéz!
*mosoly*
És végül Josh és Jutta. Színpadra felmennek. Josh aszondja, tanult egy új táncot. Megmutassa? Rám néz Hogy a retekbe ne? Lenyom valami agonizáló kígyóra emlékeztető mozdulatot. Na? Elismerően bólogatok.
Aztán velük is kép. Végül kézfogás Joshal (meg kicsit megérintettem, ott, ahol amúgy nem szokták). Juttától puszi, és a kocsiból integettek nekünk.
Hogy mondjam? Nem Madonna koncert. Sőt.
De azért nagyon jó.
Búcsúzóul mindenkitől egy szám. Tóth Gabis szövegét kimondottan ajánlom mindenkinek, főleg mindazoknak, akik eddigi életem során becsmérelték az életstílusomat...
