transamerica.

Kérlek nézzétek el nekem, hogy 5 év késéssel jutottam el odáig, hogy megnézzem a Transamerica című filmet (ami nálam beégette magát az alapfilmek kategóriájába). A második évadig kedvenc született feleségem, Felicity Huffman, és az igazán megkapó Kevin Zegers főszereplésével készült Film Bree, azaz Stanley férfiből tényleges nővé válását mutatja be. Stanley nem érezte teljesnek magát a férfiak világában, ezért úgy döntött, hogy nővé operáltatja magát. Ám ez hosszú és kemény döntések sorozatát vonja maga után. Nem megy egyről a kettőre. Amikor végül is odajut, hogy az orvosok rábólintanak, és befeküdhet a kés alá, megcsörren a telefonja. A vonal túlsó végén Toby, egy 17 éves fiú van, aki az apjával, Stanley-vel akar beszélni, mert lecsukták, és kellene neki az óvadék. Bree bármennyire is maga mögött akarta hagyni Stanleyt, és minden mást, ami a férfiak világára emlékezteti, kénytelen elmenni New Yorkba, hogy kiváltsa egyetlen fiát, akinek létezéséről a telefonig nem is tudott. Elmegy hát, ám inkognitóban. Egy misszionárius nőként mutatkozik be, akinek feladata jó útra terelni az elesetteket. Megígéri hát, hogy elviszi Tobyt Los Angelesbe, hogy ott ő megkereshesse apját. Arról, hogy valójában ő nem nő, hanem férfi, és egy személyben Toby apja is, persze mit sem szól. Ám pár apró ballépés egy egész lavinát indít be, így Toby idővel kénytelen ráeszmélni arra, hogy Bree férfi. Tobyt ez kezdetben zavarja. Vagyis inkább az, hogy Bree ezt eddig nem mondta el neki. Amikor mégis megbocsát, és elkezd valamit érezni a nő (még férfi) iránt, Bree kénytelen elmondani az igazat. Toby ezen teljesen kiakad, és elszökik tőle. Bree hazarepül LA-be, és befekszik a kések alá. Élete még sem tökéletes, hisz az elmúlt egy hétben minden a feje tetejére áll. Amikor úgy dönt, befejezi az egyetemet, belead mindent a munkájába, teljes, és boldog életet fog élni, kopogtatnak az ajtaján. Toby áll odakint, és bár érezni rajta a sértődöttséget, megpróbálja újrakezdeni Bree-vel.

Eclipse.

Az Eclipse film sem tudta lekörözni a könyvet.

A karakterek a kettőben szebben voltak ábrázolva. Ebben egyedül Nikki Reed (Rosalie Hale) volt gyönyörű...és persze Robert Patti (EC♥), meg Jakson Rathbone (Jasper Hale).

Nem tudom emlékeztek-e, hogy a 2 után írtam, hogy Edward iránti szerelmem inkább Jasper iránt bontakozik ki. Ez az Eclipse alatt végig így volt. De azért még mindig Edward az etalon ha a karaktereket nézzük, és nem csak a külsejüket. Ahh... nem tudok választani. Olyan, mintha azt kérdeznéd, Katicák vagy Sálak? Nincs jó válasz. Egyébként ez a fajta hezitálás lengte körül az egész filmet, ugyanis Bellának el kellett döntenie, Fekete Jákob vagy Edward. Persze szegény Jákob húzta a rövidebbet, ami nem is baj, mert ki nem állhatjuk. De azért....khmm.... ha nagyon maga alatt lenne Bella miatt, hát megvigasztalnám... egye fene.

Rachel Lafevre jó volt Victoria szerepére.

Bryce Dallas Howard nem jó Victoria szerepére. Szeretem Bryce filmjeit ( A falu, Terminátor 4), de túl kedves arca van kegyetlen vámpír alakításához... sajnos.

a született feleségek újrahsznosít.

Az egy dolog, hogy a hatodik évadban többen haltak meg, mint az első ötben összevéve (ami azért nagy szó), mert repülőszerencsétlenség, bombarobbanás, ámokfutó gyilkos, mostohagyerek, terrorista apuka, gazdasági válság, leszbikus affér rondította a Lila akác köz levegőjét...de... a szezonzáró epizód végén miért tűnt fel egy régi ismerős? Miért nem eredetibbek az írók?

Miért jött vissza Széplak városkába újra... Paul Young?

szexeltem new yorkban... újra ;)

Bár egy héttel később, mint terveztem, de ma végre megnéztem az új Szex és New Yorkot. Kicsit félelemmel vegyes izgalommal ültem be, mert sok sok negatív kritikát olvastam róla. De a félelmem, akárcsak a kritikák, alaptalannak bizonyultak. Szerintem ez a film messze túlszárnyalta az előzőt. A karakterek jobban hasonlítottak sorozatbeli énjükre. A ruhák mesések voltak, a történet bohókás, a táj csodaszép... és a szereplők... ahh, a szereplők.

De volt egy icipici rossz is... megingott Carrie-be vetett hitem. Nekem ő amolyan példakép... egy két lábon járó utópia... és megcsalta Biget. Oké, egy csók volt, és semmi több... de akkor is szíven ütött. Oké, én is csináltam már ilyet... és akkor mindig hitegettem magam, hogy nem megcsalás...de...

olvasók, nálatok megcsalás számba megy egy röpke csók?

Annyira jó volt. És annyira... annyira.... meg kell néznetek. Nekem is olyan álomesküvő kell, mint Stanford-nak volt. Csak még több hattyúval.

mivel az előőző bejegyzést nem valószínű, hogy mindneki elolvassa, itt van egy kis...videóízelítő...

Shonda Rhimes blogbejegyzése a Grace Klinika 6. évadjának záró epizódjáról.

Shondra Rhimes blogbejegyzése a 6. évad fináléjáról

Shonda Rhimes ebben az epizódban megmagyarázza és kommentálja a 6. évad fináléjában (6x23 - Sanctuary; 6x24 - Death And All His Friends) történteket. A cikk Amikor kicsi voltam és valami hülyeséget csináltam, pl. felmásztam a tetőre, mosóport ettem, anyukám mindig azt mondta (azzal a fáradt, mérges, "Sokkal inkább lennék most egy tengerparton" hangsúllyal): Shonda, mit mondanál a védelmedben? Mindezt azért mondom el nektek, mert egész biztos vagyok, hogy ha láttátok a 6. évad fináléját és olvassátok ezt a bejegyzést, és szeretitek a... nem is tudom, a babákat, Mer/Der-t, a boldogságot... Ha szeretitek ezeket a dolgokat, akkor most biztos azt kiabáljátok, hogy Shonda, mit mondanál a védelmedben?? MIT? (És lehet vannak köztetek olyan sötét és ködös emberek, akik egyáltalán nem kiabálnak, hanem inkább azt mondják: Megértelek Shonda. Vagy legalábbis csak remélem, hogy vannak.) A lényeg tehát, hogy azt kérdezitek, hogy mivel magyaráznám meg a finálét, akkor a válaszom: Nem tudom, mit mondanék. Őszintén nem tudom. Most egy kicsit fecsegek, hátha eszembe jut valami... Készen vagytok? Hát akkor kezdjük: Amikor felvázoltam a finálét a 6. évad kezdetén (akik nem ismernének még: én mindig először felvázolom a végét az évadnak, és csak utána dolgozok a többin), szóval amikor elterveztem, hogy lesz egy fegyveres ember a kórházban, jónak tűnt. Tényleg jónak. De aztán kb. 20 epizóddal később, mikor már kezdtem írni, nagyon nem tűnt helyesnek. (Egyátalán nem.) Általában minden nap az ment, hogy bementem az irodába, ledobtam magam a kanapéra és teljesen kifordultam magamból, úgy nyafogtam mint egy csecsemő. Azt mondtam a többi írónak, hogy "Nem hiszem, hogy képes vagyok erre. Ez annyira szörnyű... Emberek sérülnek meg... Az az ember lelövi őket..." Tony, Hammer, Pete és mindenki az írói csapatban bátorított. Az egyik asszisztensem, Miguel azt mondta: "Meg tudod csinálni! Nagyszerű lesz!" Szóval aztán letöröltem a könnyeimet és elkezdtem írni... A helyzet az, hogy szinte fájt írni a finálét. Szó szerint fájt. Mivel ahogy írtam ezeket a részeket, bele kellett élnem magam Gary Clark helyzetébe. Úgy kellett gondolkodnom, mint egy gyilkos. Egy olyan emberként kellett gondolkodnom, aki lelőné Reedet, Alexet, Charlest vagy Dereket... Mire megírtam a finálé első felét, már mondhatni belebetegedtem. Az én McCsábítóm - azt hiszem, meg fogjátok bocsátani nekem azt, hogy én jobban magaménak érzem Dereket, mint bárki más, hiszen végülis én írtam meg az én álompasimat - az én McCsábítóm tehát a földön feküdt, Meredith pedig sikított, miközben Derek haldoklott... És mielőtt leállítanátok, hogy fogjam be, én is TUDOM, hogy ez csak egy tv sorozat, nem vagyok őrült, de haver, akkor is olyan igazinak tűnt. Nagyon igazinak. És van még valami, amit tudnotok kell: a finálé első részének a vázlatában Gary Clark lelőtte Baileyt. Baileyt. Lelőtte őt is. Leírtam, és aztán nem tudtam aludni napokig. Nem tudtam aludni, szóval inkább töröltem a forgatókönyvből. Az, hogy Baileyt lelövi már túl sok volt nekem. Ő a mi biztos pontunk, ő a sorozat lelke. Meredith a sorozat szíve, de a lelke Bailey, szóval muszáj volt ezt a részt törölnöm. Kizártnak tartottam, hogy tovább tudtam volna csinálni, ha Baileynek van egy lőtt sebe. A világ túlságosan is összeomlott volna. Derek eppen eléggé szörnyű volt, de ha már mindketten... az nem ment. Azután érkeztem el a 2. részhez. Felborult minden, szóval azután mindent helyre kellett hoznom. Oké... várjatok. Itt sokatok biztos kiabálnak rám, de akik nem, azok most kezdenek kiabálni. Tudni akarjátok, miért nem csináltam egy boldog finálét. Hogy miért nem történtek jó dolgok, boldog emberekkel, egy boldog fináléban. Hogy miért tettem azt Meredith-szel, amit tettem. Ordítoztok: "Utállak téged és a te hülye sötét és borongós agyadat Shonda Rhimes!" (Kivéve ti, akik a sötét és borongós emberek közé tartoznak. Ti értitek, igaz? Még mindig velem vagytok, igaz? Nektek, akiknek még megvan a táncolós cipőtök, és a magasba emelitek a tequilás üvegeitek? Francba. Már ti sem?) Ígérem, hogy ennek is megvolt a maga oka. Meredith már teljes, és egészséges. Imádom azt a jelenetet, amikor elmondja Aprilnek, hogy milyen sokáig tartott neki megtalálni Dereket, milyen sokáig tartott rájönnie, hogy a felesége akar lenni, és hogy gyerekeket akar tőle. Ő már egy más nő. Az a tény, hogy terhes boldoggá teszi. Aztán pedig elvesztette a babát. Ennél a résznél elállt a lélegzetem. Az az arckifejezés, mielőtt Meredith azt mondta, hogy "éppen elvetélek", az egyszerűen lélegzetelállító. Reed meghalt, aztán Charles is meghalt, és ez mind szomorú. De a vetélés, az egyszerűen borzasztó. Meredith számára. A közönség számára. Mindenkinek. De az ember nem tudja, hogy mennyire akar valamit, amíg el nem veszti azt. Nem tudja az ember mit érez pontosan, amíg van valamije, aztán elveszti örökre. És pontosan ez az, amit akartam Meredith-szel. Azt akartam, hogy tudja, milyen nagyon-nagyon akar egy babát. Mivel Meredith nagyon sok mindenben hasonlít rám. Mindig arra gondoltam, hogy én sem akartam babát, amíg nem lett egy. És hirtelen a baba lett a mindenem. Azt akartam, hogy Meredith teljesen biztos legyen abban, hogy gyereket akar. Meredith ügyel arra, hogy ne kövesse el azokat a hibákat, amiket az anyja elkövetett. Szóval mindenképpen azt akartam, hogy biztos legyen benne. Eddig azt mondogattam, hogy Meredithnek soha nem lesz gyereke, de aztán úgy gondoltam erre, mint egy kihívás. Hogyan érem el, hogy Meredith IGAZÁN AKARJON gyerkeket? És aztán lett belőle ez a történet. Ez a szörnyű, szomorú történet. Úgy is tekintek erre, mint egy fizettségre. Amikor eszel egy finom ételt egy puccos étteremben, kapsz egy számlát. Amikor veszel egy drága táskát, szintén kapsz egy számlát. Ha valamit akarsz, fizetned kell érte. És az élettel majdnem ugyanígy van. A mérlegnek egyensúlyban kell lennie. Ez egy csúnya játék, amit a szereplőink játszanak. Meredith megtartja az ő Derekjét, hiszen nem halt meg, de ennek az az ára, hogy végig kell néznie (úgy hogy valóban azt is hiszi), hogy Derek meghal. Aztán az adóbehajtók jönnek... Utálom, de ez az egyetlen út. Az univerzum ad Meredithnek egy csillogó pónit, aztán jól arcba is vágja. Hogy jön ő ahhoz, hogy mindene meglegyen? Mindig mindennek van ára. Cristina. A finálé, főleg a második része Cristináról szól. Owen őt választotta, láttátok? Owen - szembenézve a halállal - tudja, mit akar, és amit akar az Cristina Yang. De ami még fontosabb, Cristina még közelebb került ahhoz, hogy szívsebész legyen. Volt már rengeteg tanára, sok akadállyal szembenézett már, de végre megkapta a legjobb tanárt, Teddy-t, és amikor azt mondja magának: "Fej vagy írás?", ahogy áll Derek meglőtt mellkasa felett... az volt az, amikor átment a végső viszgán. Akkor sem hagyja abba az operációt, amikor szó szerint fegyvert szorítanak a fejéhez, ez volt számára a kezdet. És mi volt a vizsga másik része? Ő az a lány, akinek mindig is nehezére esett kifejezni az érzelmeit, most mégis megteszi. Hajlandó megmenteni Dereket, mert szereti Mereditht, és megígérte neki, hogy a tőle lehetőt meg is fogja tenni. Cristica ma levizsgázott... Szegény Alex. Nem sokat beszélt a részben, mivel majdnem azonnal meglőtték. Ami egyébként nagyon nehéz döntés volt számomra, mert imádom Alexet, és nagyon fontos a sorozatnak. Azt akarjátok látni, amikor beszél. De van az az eszméletlen pillanat, amikor Izzie-t szólítja. Lexie már megmondta, hogy szereti Alex-et, de annyira világos, hogy az egyetlen akit ő szeret az Isobel Stevens, aki ki tudja hol lehet. És hát szegény Marknak ezt végig kell néznie. Most srácok elmondom nektek: Nem vagyok benne biztos, hogy Lexie tényleg szereti Alexet. Szerintem az, hogy rájött, hogy Gary Clark a gyilkos bűntudatot keltett benne, hiszen úgy érzi, hogy az ő hibája, hogy Alex megsérült. De végülis Meredith már megmondta neki, hogy a szíve a vaginájában van. És az ő kapcsolata Alex-szel jóformán csak a szexről szól. Szerintem Lexie Mark Sloan-t szereti, de ez a Gary Clark dolog összezavarta. Szóval van remény, hogy Lexie és Mark újra összejön, de lehet, hogy ez eltart majd egy darabig. Callie és Arizona együtt vannak! Nem szerettem azt, hogy külön vannak. Annyira jó páros, viccesek és édesek, és az, hogy továbbra is külön tartsuk őket, az most nem is jöhetett szóba. A baba dolog nehéz. Egy elég lehetetlen helyzet volt. De a végén mindketten hajlandók voltak adni egy kicsit, ami azt jelenti, hogy meg tudják oldani. Nem is igazán számít, hogy hogy döntenek végül a gyerek-ügyben. Az epizód végi csók egy biztos pont, amibe kapaszkodhatunk. Szeretik egymást, és semmi más nem számít. Ez volt az egyik kedvenc, de legfájdalmasabb Bailey történetem. Egy doktor számára, csak ülni és várni amíg valaki meghal úgy, hogy nem tehet semmit, a legnagyobb tragédia. Amikor odahúzza a lábára Charlest, és azt mondja neki, hogy nem fog egyedül meghalni... arra egyszerűen nincsenek szavak. Hiszen az egész finálé alatt mindent megtett, amit csak tudott, amíg végül nem tudott már mit tenni, csak ülni és várni. A MercyWestesekkel is történtek dolgok a részben. Reed meghalt, aztán Charles halt meg, ami szörnyű, de April és Jackson csatlakozott a csapathoz. Mer közelebb került Aprilhez, amikor megfogta a kezét. April elvesztette a legjobb barátját, Meredith pedig megérti, hiszen neki is van egy legjobb barátja. És Jackson... ő volt Cindy Lou. Mindennek ellenére az ő gyors gondolkodása mentette meg a napot. Láttátok ahogy Richard visszavette a kórházát? Csakmert azt tette. Bement a kórházába és visszavette. Kiöntötte a vodkát és átvette az irányítást a kórház felett. Kivéve, hogy a kórház már nem is kórház. Hanem egy bűntény helyszíne. És az nem egy jó dolog. Arról, hogy mi történt a lövöldözés után, mindenki csak tippelget. De nem kell sokáig, mert én tudom, de nem mondhatom el. Addig is, azt javaslom, hogy vegyétek meg a 6. évados DVD-t. Ki kellett vágnom 18 percet a finálé második részéből. 18 pernyi hihetetlenül szaftos részletet. Callie énekel, Lexie-t kidobják a mentőautóból, Cristina megkezdi Derek műtétét... És ezt csak a vágatlan verzióban láthatjátok a DVD-n. Ha elfutottam volna a csatornához (amit nem tettem, és abban az esetben ha ő olvassa, had mondjam el, hogy imádom a főnökömet Steve McPhersont, mert erős, jóképű és nagyon okos), de ha elmentem volna a csatornához, akkor felrakattam volna velük ezt a 18 percet a tévébe. De nem tettem szóval, az egyetlen mód, hogy élvezzétek azt a 18 percet, csak a DVD. Oké? És végül pedig el szeretném mondani, hogy Michael O'Neil, aki Gary Clark-ot játszotta egy kedves, édes, érzékeny férfi, aki elítéli az erőszakot. Ez a szerep elég nehéz volt számára érzelmileg is. Bele kellett élnie magát a gyilkos szerepébe. Ő testesítette meg Gary Clarkokt, de egy dolgot mindannyian tisztáztunk: A világ Gary Clarkjai a rosszfiúk. Ha fegyvert használsz, lövöldözöl az rossz emberré tesz. Eléggé aggódtam, hogy ezt nem szögeztük le a fináléban. Ezért is volt Reed halála olyan brutális. Azt akartam, hogy ne legyen szép, ne legyen helyes. Mivel egy fegyver használata nem megoldás a problémáinkra. Leírom még egyszer, hogy biztosan megértsétek: egy fegyver soha nem egy megoldás a problémáinkra. Legyen jó nyaratok. Találkozunk ősszel. És köszönöm, hogy néztétek a sorozatot. Még akkor is ha azt kiabáljátok, "mit mondanál a védelmedben?". Ti tettétek ezt lehetővel. A hála, amit érzek, határtalan. XO, Shonda (( AZ eredeti bejegyzést a magyar Grace Klinika Fansite fordította))

csókoltatom a forgatókönyvírókat.

4 orvost lőttek le 1 grace klinika epizód alatt. Többek közt Dereket és Alexet. Jó, mi?

twilight saga: eclips

Aerosmith - I Don't Wanna Miss a Thing

Ezzel kívánok Ritának boldog szülinapot (bár tudom, nem olvassa a blogom), és
Szandinak boldog névnapot. Meg ma folyamat ez üvölt a hangszóróimból, mert hajnali egykor beraktam az Armageddont, és a végét végigsírtam, és félhangosan énekeltem (aminek 3 körül nem örült a család), hogy :I DON'T WANNA CLOSE MY EYES, I DON'T WANNA FALL ASLEEP CUZ I MISS YOU BABY, AND I DON'T WANNA MISS A THIIIIIIIIING.

vigyük haza önmagunkat.

A könyvbéli Frances Mayes nagy aprósággal részletezi a toszkánai Bramasole villája felújításának, és lakhatóvá tételének minden apró részleteit. Olyannyira édesen írja le a legalantasabb. és nehezebb ház körüli felújításokat, hogy az ember kedvet kap egy kis házalakításhoz.

A filmbéli Frances Mayes látványvilágával, és esengő hangú audiókommentárjával varázsolja el a nézőt, amikor a házát renoválja.

Eldöntöttem. Nekem most erre van szükségem. most költözködünk, mint tudjátok... nem akarom már felújítani többé a szobámat. Most akarom, hogy olyan legyen, ami Nekem tetszik, ahol én otthon érzem magam... otthon... pont ez a lényege. Otthont akarok létrehozni abban a kis lukban, aminél még Herripotter gardróbja is nagyobb...de akkor is az enyém, és szeretném olyanra csinálni, amilyen én vagyok. Így felfedezhetném önmagamat, és mélyre áshatnék a lelkemben. Helyretehetném magam, közben pedig mindezt a tapasztalatot kivetíteném arra kis kék-fehér (jaj de görög) szobácskára.

Mert ha talán rend berakom a lelki világomat, és ha talán olyan helyen ébredek minden nap, amit én terveztem, ahol én rendezkedtem  be, ami én vagyok, és boldogságot áraszt.... akkor talán én magam is boldogabb leszek, és talán több esélyjel indulok neki a nagyŐ keresésének.

tavaszi szelet.

A mai diós sütim is sikert aratott itthon (és Anitácskának is ízlett).

A 'tavaszi szelet' nevet viselő diós süti receptjét marisom-nál találtam.

Bár a pikcsörtálymot mára ígértem, majd holnap bepótolom.

A tojáslikőrből kb 2 deci maradt. Asszem ez is azt mutatja, hogy jóra sikeredett.

Ma megjött a II. Erzsébet életéről szóló könyv, amit húsvétra rendeltem magamnak anyuék nevében. Nagyon örülök neki.

Meg ma rendeltem a locsolópénzemből egy másik könyvet is, a Villámtolvaj- Percy Jackson és az Olimposziak c. tiniregényt, csak mert ma láttam a filmet, és teljesen elvarázsolt. Leginkább Uma Thurman mint Medusa nyerte el a tetszésem.

Balsorsomra elragadott a hév, és megrendeltem ezt, utána kerestem csak rá a Napsütötte Toszkánára. És természetesen az is rendelhető lett volna. Még van rá pénzem, hogy megrendeljem...de nem fogom asszem. Most az a maradék kis money jól jön majd a mindennapokban... így jár az, aki nem néz körül, mielőtt lelép. No nem mintha olyan kurvára bánnám, mert hát a Villámtolvajnak is nagyon fogok örülni 3-5 munkanapon belül.

de toszkána az mégis csak toszkána^^

Starship Troopers

Mi a legjobb dolog a Csillagközi invázió trilógiában?

Hát persze, hogy Johnny Rico ezredes (Casper van Dien)!! Bár ő csak az 1.-ben és a 2.-ban játszott, de akkor is :)

A kettő amúgy is egy különálló történet, különálló színészekkel... kivéve Brenda Strong ( Született Feleségek Mary Alice-je)... bár nem értettem, hisz ő már egy másik karakterrel ugyan, de meghalt az első részben...

Nah mindegy... a trilógia legjobb része akkor is az első,... a burkolt kritika, ami a társadalmat és a militarizált látásmódot támadja... a kettő értelmetlen baromság, a három pedig elmegy a teológia irányában, és Istent kutatja... pedig ott van végig egy félisten, Johnny Rico... aki megtartotta azta jó szokását, hogy meztelenkedik pár képkockát a filmben... nemrossz... de Andi miatt csak egy lightos képet rakok ki, mert félek kiakadna xD
Épp rábukkantam egy internetes fórumra, ahol azon tanakodnak a népek, hogy megválasztják Caspert Hollywood legjobb seggű színészének... Andus sajnálom... najó, képet nem rakok, de akit érdekel, az melesheti ITT  jah... meg izé.. ITT is. Ezek amúgy a Csillagközi invázió 3-ból vannak... ne mondjátok, hogy nem éri meg már csak ezért is megnézni a filmet... .

és a napő tragédiája: Kate Winslet Oscar-díjas szinésznő válik...

Marathon.

Nem akartam filmmaratont tartani, vagyis nem direkt... így alakult. Erre jók a hosszú hétvégék :)

Néztem 2 olyan filmet, amit már láttam, és 2 olyat, amit még nem.

Az egyik a Alien vs. Predator- A Halál a Ragadozó ellen - volt. 

A másik a Csillagközi invázió 1. volt. Az AVP-ről nem óhajtok beszélni, ellenben a CSI-ról igen. Régen, amikor láttam, akkor csak a nagy mutánsbogarak érdekeltek... most viszont átláttam, hogy ez milyen társadalomkritika... szeretem az ilyen negatív utópiákat, amik burkoltan kritizálnak egy-egy társadalmat... jobban, mint a szemtől szembeni szubjektív propagandát.Szóval élvezettel lestem az óriás pókszabásúak értelmetlen harcát a gyenge emberekkel...

Ezek voltak hát a filmek, amiket már láttam.

Amiket meg még ne, azok közül az egyik a 2 Oscar-díjat bezsebelő Disney mese, a Fel! volt.

A Fel! egy kedves kis történet, egy megözvegyült bácsi és egy buzgó kiscserkész összebarátkozását és kalandjait mutatja be...  de (számomra) nem volt túl sok mondanivalója... szép volt, jó volt... de TÉNY, hogy a rajzolt mesék színvonalához közel sem volt...de a zenéje az tetszett...

A másik pedig a Marvin szobája volt. Nagyon jó a szereposztás, egy kedvelt színészem, egyik legkedvencebb színésznőm és egy csodált és imádott bálványom játszott benne. A történet két nővér 20 év utáni újra egymásra találásáról szól, mert egyikük ( Diane Keaton, az "egyik legkedvencebb színésznőm") rákbeteg, és donornak reméltem húgát (Meryl Streep, a "csodált és imádott bálványom"), vagy annak fiát (Leo DiCaprio, a "kedvelt színész"). Diane Keaton-t alakításáért Oscarra is jelölték... megértem. Tényleg jól azonosult a beteg nővérrel, aki mindent félretett azért, hogy az ágyhoz kötött édesapját kiszolgálja. Lee, a Meryl által alakított húg, a tékozló lány is jól ki volt dolgozva, és piros pont Merylnek, amiért végig cigizett a filmben :D Leo meg... nem értem azokat, akiknek ez a pufók, borostás mostani Leonardó jön be... nekem az örök favoritom és kedvencem, imádatom és vágyálmaim tárgya továbbra is a fiatal, nyálas kis kölyök Leo marad.

A legszebb rész -számomra-, az egész filmben az volt, amikor Leó elvitte kocsikázni Dianet a tengerpartra...

Precious

A Precious-t mindnekinek látnia kell.

A szenvedés, a hihetetlen erő, a kitartás.... mindaz, ami átjárja ezt a filmet, nem oly rejtett -nyálas módon, mint ahogy azt jó pár filmben teszi. Nem... a Precious mocskos nyelvű, koszos film... nem szép film. De gondolkodtató, szánalmat keltő... és ami a legfontosabb, garantálom, hogy miután megnézték, mindenki hálát ad a világnak, hogy ennyi az össz. gondja az életben, ami van.

Nem tudok tényleg mit mondani erről a filmről, mint azt, hogy ezt MINDENKINEK látnia KELL!

"1987-ben, Harlemben járunk. New York elborzasztó hírű fekete negyedében senkinek nem könnyű az élete, de Claireece Jonesnak (Gabourey ‘Gabby’ Sidibe), becenevén Preciousnek (Drágaság) különösen nem az.

Az írástudatlan, kórosan túlsúlyos, csekély értelmi képességekkel megáldott tinilányt otthon az anyja veri, az apja molesztálja, sőt saját nemzője második gyermekével várandós. A halmozottan működésképtelen családban élete rendkívül magányosan telik, senki sem szereti, így hát ő sem szeret senkit. Amikor azonban lehetősége kínálkozik arra, hogy beiratkozzon egy "alternatív" iskolába, felcsillan előtte egy normális élet és egy szebb jövő reménye."

"Minden nagy utazás, egy kis lépéssel kezdődik..."

The Blind Side- A szív bajnokai

Tetszett. Jó film. Szép történet, ami mutatja, hogy van még jóság az emberekben. nincs még minden veszve. És az még jobb, hogy valódi történet :)

A mondanivalója jó volt... le a rasszizmussal, le az előítéletekkel, megadni az esélyt mindenkinek, hogy teljes életet éljen, függetlenül attól, hogy hol és milyen körülmények között született, rendelkezik-e előjogokkal, vagy milyen az anyagi háttere...

Azt hiszem ez egy tündérmese-utópia... jó volt hát látni, nagy ritkán ugyan, de létezik ilyen.

Sandra Bullock karaktere nem a rá jellemző tipikus romantikus naiva, nem is az agyafúrt rendőrnő... hanem egy felelősségtudattal rendelkező család centrikus, gyermekét és családját féltő anya, aki örökbe fogad egy szinte idegen fiút, megadva neki az Esélyt.

Az alakítása, önmagához képest Oscar-díjas.. de azt hiszem erről szól az egész díjazás nem? Nem azt nézik, hogy melyik színész/színésznő a legjobb az 5 közül, hanem melyikük a legjobb önmagukhoz képest... és így... tényleg megillette a díj Sandra Anette Bullock-ot.

 

Ajánlom mindazoknak, akik hisznek a jóságban, a liberalizmusban, szeretik az amerikai focit, rajongnak Sandra Bullockért, vagy csak szeretnének nézni egy kis könnyed-limonádé- vasárnap délutáni filmet...

Nem ajánlom a szkeptikusoknak, a rasszistáknak, és azoknak sem, akik odáig vannak a mély üzenetű, bölcsességekkel tarkított utat mutató filmekért, sem pedig azoknak, akik valami újat szeretnének látni.

KEll egy kis áramszünet...

Mivel ma az 5 órából egyetlen egyen csinálnánk valamit, és azt itthon is meg tudom tenni, ezért megbeszéltem anyuval, és jó pár osztálytárssal, hogy a mai napot kivesszük. Kicsit elvagyunk itthon, kicsit pihenünk. De tényleg, azért miért érné meg bemenni, hogy unatkozzak magyar fakultáción (mert olyan tételek dolgozunk ki, amik nekem nem tételeim), vagy hallgassak egy hangversenyt (nem mutatnak újat, tekintve, hogy 8 évig rajz és ének tagozatos voltam), majd pedig nézzek egy filmet németül, ám felirattal (tehát nem kényszerülök rá, hogy hallgassam is, elég csak olvasnom... megjegyzem a múltkor is végig játszottam a Szabina telefonján a vízvezetékes játékkal...) szóval lenne egy törim, amin amúgy is kistanár van, és különben sem hiszem, hogy fél oldalnál többet írnánk, amúgy meg a tankönyvben leírtak alapján simán megtanulom.

Tehát a mai napon  itthon maradtam. 

Takarítani fogok.

Megnézem a The Blind Side c. filmet, amiért Sandra Bullock oscart nyert.

Megnézem a Komfortos mennyország c. filmet is, amiért Stanley Tuccit jelölték oscarra.

ha letöltődik addigra, akkor megnézem az Egek ura c. filmet is, amiért George Clooneyt és Anna Kendricket jelölték az oscarra.

Ha nem töltődik le, akkor megnézem a Precious-t, amiért Mo'Nique kapott oscart, és amiért Gabourey Sidibét jelölték... 

Jah, jah igen. Jó kis lustizós (meg takarítós :S ) nap lesz a mai, mert rámfér, és mert kell, és meg mert különben is senkinek semmi köze hozzá miért.

Jah, és borzzasztóan esik a hóóó... zuhog, kavarog viharzik... jaj, ne máááár :S

létösszegzés-

Kb,. 40 perc múlva elkezdődik az idei év legfontosabb (számomra, és jó pár híresség számára) éjszakája. 

Tessék álmotokban is drukkolni a 16odszorra jelölt Meryl Streepnek, vagy Sandra Bullocknak! Inkább Merylnek.

Este megnéztem a 27 idegen igen-t, amit már nagyon rég óta akartam nézni. Szar úgy nézni egy romantikus filmet, hogy végig azon jár az eszem, hogy miért pont Katherine Heigl-nek nincs pasija? A szépsége szerintem párját ritkítja. És nem hiszek már abban,  hogy bármikor felbukkanhat a nagyŐ, aki történetesen úgy néz ki, mint James Marsden. Ez propagandaaaaa.... kérem szépen. Ha a jövő héten nem bukkan fel James Marsden, akkor feladom, és hozzámegyek valami bubifejű nyunyókához, és feladom az álmaimat.

27.

idegen.

igen.

Oscar gála.

38 perc.