Ma tanultam, hogy anyu ne pattogjon, meg hogy azért nem árt soha, főleg nem, ha az ember 43 nap múlva érettségizik :D El se hiszem, hogy 2 hét múlva elkezdődik az utolsó gimnazista hónapom...fura. különös.
Mindegy, délután találkoztam Nacussal, mert nem bírtam itthon lenni, és nem engedtek el Nikuval moziba, és ezért gyűlölök mindnekit. És Nacussal azért kurvajó volt, átkeltünk az Ensz folyón, és egy Óperencián túli parkban ültünk, és énekeltünk, meg ápoltuk egymás lelkét... ő túl van egy szakításon, én erkölcsi és morális dilemmákkal küszködök... de jó volt, két szingli szív, sok mosoly, 1 doboz cigi és egy üveg limcsi. A boldogság összetevői. És jó volt, hogy váltogatták egymást a dalok, a szomorú lelki dilemmák, az etikai kérdések és a röhögős poénok ( Sophia Loren és Queen Elizabeth the second).
Aztán eltelt ez a másfél tavaszi óra, és hazajöttem. Bogi hívott, beszéltünk. Letettük. Megint hívott :)
Azt kérdezte, vajon a a sors keze vagy az én akaratom volt-e az, hogy Mr.R. meg én...
És akkor én is elgondolkoztam ezen. Szeretem azt hinni, hogy létezik egy Isten, aki predesztinálja az életünket, de azt is szeretem hinni, hogy létezik egy sors, ami választásokat ad a kezembe, no meg máskor abban hiszek, hogy magam kovácsolom az életem.
Tehát tulajdonképpen van egy Isten, aki megteremti minden ember számára a sorsát, nagy vonalakban... kijelöl dolgokat, de ebbe kisebb-nagyobb beleszólásunk van. Úgy érzem, a sors mindig lehetőségeket ad... oda rak eléd egy lehetőséget, és te döntöd el, hogy hogyan lesz tovább... pl. R-el úgy döntöttem, hogy hogy kihasználom a lehetőséget, míg I-vel úgy, hogy nem... ez totálisan az én döntésem volt, mert a sors ezeket a lehetőségeket állította elém.
Ez elég hülyeség, mi? Nem tudom...
Olvasók, ti mit gondoltok erről? Létezik sors? Végzet? Isteni beavatkozás? Eleve elrendelés? vagy minden önmagunkon múlik? Kérlek írjátok meg, érdekel nagyon...
És mindenkit várok szeretettel az "Utáljuk együtt Pompadourt" klubban! Csatlakozz Te is! ;)