Ha Roland előbb írt volna, tán megfogadtam volna a tanácsát, és játszanám aközömbös leérhetetlent....
de nem, ehelyett nekem írnom kellett neki, amivel megint lejárattam magam. Legalább is úgy érzem...válaszként kaptam egy mondatot, amiben kifejtette, hogy majd ír, most nem tud gondolkodni, csak "vegetál"...
Baszki, annyira nem is jó, hogy megalázzam magam, meg hülyét csináljak magamból...
de hát akkor mégis miért csináljam? Talán azért, mert elviselhetetlenül vágyakozok már arra, hogy valakit szeressek, és viszont szeressenek, ezért az első utamba akadó ember nyakába borulok? de ez azért szánalmas nem?
Idézgessünk kicsit: ráczzsuzsa-állítsátokmegterézanyut!
"Mami mindig mondta, hogy nem kell fejjel rohanni a falnak. Majd jön, akit keresek, ha akar. Annyira akartam a lényeget, hogy kiugrott a kezeim közül, és a nagy kapkodásban elfelejtettem, hogy valójában én mit akarok, én ki vagyok. A boldogság közel van, itt van az orrunk előtt, csak nem látjuk."
Akkor most Samu, esküdj meg az alvilági folyó, a Styx háborgó vizére, hogy többet nem járatod le így magad, és ha közömbös választ kapsz, továbblépsz.
Ki az az egyetlen egy ember a földön, akinek meg kell felelned?
Saját magadnak.
