transamerica.

Kérlek nézzétek el nekem, hogy 5 év késéssel jutottam el odáig, hogy megnézzem a Transamerica című filmet (ami nálam beégette magát az alapfilmek kategóriájába). A második évadig kedvenc született feleségem, Felicity Huffman, és az igazán megkapó Kevin Zegers főszereplésével készült Film Bree, azaz Stanley férfiből tényleges nővé válását mutatja be. Stanley nem érezte teljesnek magát a férfiak világában, ezért úgy döntött, hogy nővé operáltatja magát. Ám ez hosszú és kemény döntések sorozatát vonja maga után. Nem megy egyről a kettőre. Amikor végül is odajut, hogy az orvosok rábólintanak, és befeküdhet a kés alá, megcsörren a telefonja. A vonal túlsó végén Toby, egy 17 éves fiú van, aki az apjával, Stanley-vel akar beszélni, mert lecsukták, és kellene neki az óvadék. Bree bármennyire is maga mögött akarta hagyni Stanleyt, és minden mást, ami a férfiak világára emlékezteti, kénytelen elmenni New Yorkba, hogy kiváltsa egyetlen fiát, akinek létezéséről a telefonig nem is tudott. Elmegy hát, ám inkognitóban. Egy misszionárius nőként mutatkozik be, akinek feladata jó útra terelni az elesetteket. Megígéri hát, hogy elviszi Tobyt Los Angelesbe, hogy ott ő megkereshesse apját. Arról, hogy valójában ő nem nő, hanem férfi, és egy személyben Toby apja is, persze mit sem szól. Ám pár apró ballépés egy egész lavinát indít be, így Toby idővel kénytelen ráeszmélni arra, hogy Bree férfi. Tobyt ez kezdetben zavarja. Vagyis inkább az, hogy Bree ezt eddig nem mondta el neki. Amikor mégis megbocsát, és elkezd valamit érezni a nő (még férfi) iránt, Bree kénytelen elmondani az igazat. Toby ezen teljesen kiakad, és elszökik tőle. Bree hazarepül LA-be, és befekszik a kések alá. Élete még sem tökéletes, hisz az elmúlt egy hétben minden a feje tetejére áll. Amikor úgy dönt, befejezi az egyetemet, belead mindent a munkájába, teljes, és boldog életet fog élni, kopogtatnak az ajtaján. Toby áll odakint, és bár érezni rajta a sértődöttséget, megpróbálja újrakezdeni Bree-vel.

petya.gabi.dzsossésjutta.

Az egészség turnéra keresztelt énekes banzájt tulajdonképpen végig VBK-ztuk és cigiztük Anitával, Póthajjal, Petrával és Patrikkal. A buli jó volt. Élveztem. Főleg, hogy valahogy mindig kiszúrtak a színpadról.

PuskásPéter úgy döntött leugrik a színpadról, és megtáncoltat pár embert. Háááát, hozzám is odakeveredett, de gondolom ő sem érti miért, és amikor valami mellbimbós részhez ért a számban, én meg elkezdtem mutogatni, hogy na akkor vedd le az inged, hirtelen tovább állt. De egy közős fotó elől nem hátrálhatott meg. A fotón ő úgy, mint egy díszköcsög, én mint egy hájas őstulok. Lájkoljátok.

Peti, gyere, akarunk egy közös képet!

Várj egy picit, még dedikálok! Utána.

Ne csessz ki velünk, már negyed órája várunk!

Jövök, jövök!

(Anitácska nem díjazta az ötletet, hogy dedikáltassam vele a farkamat. Ezért haragszok rá)

Őt követte TóthGabi, aki jól nyomta, és meglehetősen hangosan énekeltem, meglehetősen sokat, meglehetősen közel a színpadhoz, és rengetegszer nevetett rám, meg mutogatott rám, és megjegyezte " Hogy ismeri a számot, de cuki". Ezek után ő sem menekülhetett a halálos lencse elől, méghozzá nem is akármilyen képet készítettem.

Gabi, gabi, felemelhetlek?

Ááááá, dehogy is. Nem fogsz elbírni!

Jajj, ne mááár! Hogy ne bírnálak el!

Akkor jó! Gyorsan.

*

Nem voltam nehéz?

Dehogy voltál!!

Elmondhatod nyugodtan, nem haragszok!

Mondom, hogy nem voltál nehéz!

*mosoly*

És végül Josh és Jutta. Színpadra felmennek. Josh aszondja, tanult egy új táncot. Megmutassa? Rám néz Hogy a retekbe ne? Lenyom valami agonizáló kígyóra emlékeztető mozdulatot. Na? Elismerően bólogatok.

Aztán velük is kép. Végül kézfogás Joshal (meg kicsit megérintettem, ott, ahol amúgy nem szokták). Juttától puszi, és a kocsiból integettek nekünk.

Hogy mondjam? Nem Madonna koncert. Sőt.

De azért nagyon jó.

Búcsúzóul mindenkitől egy szám. Tóth Gabis szövegét kimondottan ajánlom mindenkinek, főleg mindazoknak, akik eddigi életem során becsmérelték az életstílusomat...

30Y - Iskolatáska

Ezen a héten eddig minden nap láttam a BeckZolit... és ez a feldolgozás nagyon tetszik :D

Aerosmith - I Don't Wanna Miss a Thing

Ezzel kívánok Ritának boldog szülinapot (bár tudom, nem olvassa a blogom), és
Szandinak boldog névnapot. Meg ma folyamat ez üvölt a hangszóróimból, mert hajnali egykor beraktam az Armageddont, és a végét végigsírtam, és félhangosan énekeltem (aminek 3 körül nem örült a család), hogy :I DON'T WANNA CLOSE MY EYES, I DON'T WANNA FALL ASLEEP CUZ I MISS YOU BABY, AND I DON'T WANNA MISS A THIIIIIIIIING.

Koncz Zsuzsa - Az első villamos

Hogy miért? Mert ma egész nap ezt dúdolgatom, és jó kedvem van tőle. A kint tomboló orkán ellenére is.

tanuld meg elengedni.

És a hetedik napon...

Megvan a nyelvvizsgám.

Pihenek még 5 percet kb., aztán megyek készülődni az osztálytalálkozóra.

Nincs sok kedvem menni...

Királynő Istennő Császárnő Madonna- Hollywood

Jön a rézfaszú bagoly...

A mai felbukkanást nem kommentálom. Megzavart kb. 45 percre, de aztán megen nem éreztem semmit. Félelmet összesen. Nem akartam, hogy a múltam démoni szerelme az egyik lépcsőfordulóban elkapjon, és szíven szúrjon. De tudom, azt is kibírtam volna :D Elvégre a szünetekben végig Petra kísérgetett, aki úgy nézett be minden sarkon, hogy vártam, mikor kiált fel amolyan Sigourney Weaver módra: "Hagyod őt békén, te szuka?!" (A bolygó neve: Halál)

Historia De Un Amor

Este hét órakor, a Művészetek és Irodalom Házában már lassan mindenki elfoglalta a helyét, és a fények is egyre sötétedtek.

Boglárka és Én az első sorban ültünk (természetesen). Rajtunk kívül csak egy fiatal volt ott ( Athina kislánya). Az átlag életkor 50 évnél kezdődött, de volt egy olyan érzésem, hogy a sok 60-70 éves matróna még rájuk is ferde szemmel tekint... mindegy, ez sem vehette el a kedvemet, hiszen tudtam, pillanatokon belül kilép a függöny mögül Papadimitriu Athina.

És ki is lépett, mint egy csodaszép latin amerikai énekesnő, és már énekelt is.

Annyira tetszett, hogy az első 45 percben a számok közt nagyon sokat beszélt. Mesélt az életéről, a testvéréről, akinek ma van a halála évfordulója, idézeteket mondott, többek közt Coelho-tól és Goethe-től. És a csodás zenékhez Lippai Andrea flamenco királynő tánca is dukált. Annyira csodaszép volt.

Az első pár zene mélysége nem fogott meg igazán, mert Athina közbe néha felsikoltott, amikor a ruhája beakadt a a blézerének flitteres szegélyébe. Jaj, csodás volt. És a testvér halálán kívül másért is fontos ez a nap számára. Ma van a kislánya, Réka 12. születésnapja. Ő is ott volt a nézőtéren, és kapott is sütit, meg gyertyát gyújtott neki, és átölelte, és úgy énekelte a CD egyik legismertebb számát, a Historia de un Amor-t.

Aztán felcsendült több filmzene is, és jött egy 10 perces átöltözési szünet.

Ez után mexikói ruhában jelent meg, sombrero kalappal, és egy spanyolosan feldolgozott ABBA számot adott elő, a Money, Money, Money-t. Aztán énekelt Edith Piaftól is, ami nagyon nagyon tetszett, és amin külön meghatódtam, az Cserháti Zsuzsa: Hamu és Gyémánt-ja volt. Csodás volt. Istenem. El se tudom mondani.

Így inkább megmutatom:

Aztán lassan a végére ért a második 45 perc is, és így jött a búcsúzás, majd a vissza taps: Máté Péter- Azért vannak a jó barátok. Kérte, hogy énekelje vele a közönség.Énekeltük is. Aztán az utolsó refrén végénél, átöleltem Bogit, és hozzábújtam. Athina ezt látta, és ránk mutatott a színpadról, és valami olyasmit mondott: Így kell ezt ! De ebbe nem vagyok biztos, nem hallottam rendesen :)

Aztán békültem a lányát, Rékát a színfalak mögé, hogy szóljon Athinának, szeretnék autogramot és közös képet. Athina ki is jött kedvesen, és alá is írta. Rá írta a dátumot is, és mondta, jegyezzem meg, mert ez nagyon fontos neki (Testvér + lánya).

Aztán póz egy közös kép erejéig. Majd jöttek mások is, elmaradozott mögöttünk Az aranytorkú görög, és én hihetetlenül boldogan távoztam. És és és... Jajdejó volt :)