Elkészítettem életem második twitterét. Az elsőn már olyan régóta nem voltam fenn, hogy tiszteletből, és bűntudatból inkább kreáltam egy újat. De ne aggódjatok, ez nem fog a blogolás kárára menni :)
Tulajdonképpen még nem biztos, hogy rendeltetésszerűen akarom használni ( gyakran írogatok mindenféléről... arra itt a blog ), lehet, hogy csak sztárfigyelőre használom. Tóth Gabi, SP, Demi Moore, Ashton Kutcher és Perez Hilton az eddig, akit figyelemmel kísérek.
Ha gondoljátok, jelölhettek, csekkolhattok...
http://twitter.com/s_samu A rendszer olvasók menüpont alatt, a jobb oldali hasábban megtaláljátok aktuális csiripeléseimet.
A héten minden nap hajnali 3 óra után tudtam elaludni a kurva meleg miatt. 8 kor már az uránvárosi buszvégállomáson voltam, 4 órán keresztül takarítottam, mint egy robot. Elfáradtam mindig, és nem volt erőm írni. Pedig már kedden volt egy post ötlet...de elmaradt. Na, most pótlom:
TALÁLÓS KÉRDÉS
1. buszsofőr így néz ki:
2. buszsofőr pedig így:
A kérdés így szól, szerintetek 1. vagy 2. buszsofőr buszát takarítottam a legfényesebbre?
Csak fújom ki lassan a cigarettafüstöt a számból. Ezüstszürke selyemfonál gomolyog az éjszakában, majd egybeolvad a végtelen semmivel. Alattam harminc méterre tücsök muzsika lebeg, felettem éber szemű csillagok őrzik a halandók álmait. Messze előttem, lángtengerként égnek a város fényei, mögöttük mélázva terül el a vén Mecsek. Csípős levegő suhan el mellettem, tesz egy kört a szobámban, majd ahogy jött, távozik is. Körülnézek, és dúdolom a Napoleon Boulevardtól a Júlia nem akar a földön járni-t.
Carrie Bradshaw egy szürke, hétköznapi kisváros szürke, hétköznapi lakója. Végző kamaszlány, aki ugyanolyan, mint a többi. Csonka családban él, írói karrierről álmodik, legjobb barátairól azt hiszi, örökre mellette lesznek, és ellenségétől, a féltékeny, karrierista Donna La Donnától, retteg. Átlagos problémák. A kis Carrie minden vágya, hogy írónő lehessen, ám munkái gyatrának bizonyultak, mert egy New York beli kreatív írásprogram felvételi kérelmét elutasította. Talán sosem tört volna ki ebből a sztereotípiából, és nem vált volna a mi Carrie-nké, ha nem jön az iskolába, és Carrie életébe egy fiú, a szépséges Sebastian Kydd. Carrie fülig beleszeret, a fiú látszólag viszonozza érzelmeit, ám Carrie legjobb barátnője is erős érzelmeket táplál a fiú iránt, és végül győzedelmeskedik. Ez a dupla veszteség, hisz nem csak egy régi, és fontos barátságot, hanem az első szerelmét is elvesztette, mondhatni megbukott az élet egy vizsgáján. Ez, és baráti körének fokozatos felbomlása, szakításai, pasizásai késztetik arra a kis Carrie-t, hogy álnevet öltve, maró gúnnyal írja le egy középiskola bensőséges életét, felvonultatva mindenféle pozitív-negatív karaktert. Írásai olyan jóknak bizonyultak, hogy több sikert is hoztak neki. Általuk egy ősi ellenséggel, Donna LaDonnával ásta el a csatabárdot, valamint bekerült a már említett kreatív írás kurzusra, minek helyszíne New York volt.
Apja, és barátai félve engedték útjára Carrie-t, aki úgy volt, egy ismerőséhez, a jóképű egyetemista, George Carterhez költözik, és együtt töltik a nyarat, majd szeptembertől közösen járnak a Brown egyetemre.
A sors viszont úgy hozta, hogy miközben Carrie taxit próbál fogni álmai városában, New Yorkban, kirabolják. Elveszik a táskáját, amiben benne volt 200 dollár, a pontos címek, és telefonszámok.
Magába roskad, amikor eszébe jut, hogy pár nappal ezelőtt, amikor Donna LaDonnával találkozott, a lány megírta neki a New Yorkban élő unokanővérének a telefonszámát. Azt mondta, Carrie-nek meg kell őt ismernie, mert közel azonos személyiség mint Ő, és biztos, hogy jól kijönnének Carrie-vel.
Carrie gyorsan felnyitja a naplóját, amiben ott lapul a telefonszám.
Tárcsázza a számot, amibe egy álmos női hang krákog:- Hallo?
Carrie remegő, elcsukló hangon, és a megváltás reményében szól bele:
Édeseim! Holnap elutazok. Mégis csak összejött a Balaton. Vagy Péntek este, vagy Szombat napközbe jelentkezek. Addig Fenyvesen tartózkodok. Szabadságra megyek. Utána újult erővel térek vissza hozzátok, és a felmosófához, mivel az utána levő héten dolgozok megint, törleszteni a Balcsit. Deee.... legalább barna leszek.
A lapost viszem, írok beszámolót. Talán találok valami netes helyet, ahol majd néha jelt adok.
Addig is érezzétek jól magatokat.
Pusszancs.
Ja, és 7-én átkozzatok el minden Roland nevű egyént (kivéve természetesen a Miskolciakat).
Az egészség turnéra keresztelt énekes banzájt tulajdonképpen végig VBK-ztuk és cigiztük Anitával, Póthajjal, Petrával és Patrikkal. A buli jó volt. Élveztem. Főleg, hogy valahogy mindig kiszúrtak a színpadról.
PuskásPéter úgy döntött leugrik a színpadról, és megtáncoltat pár embert. Háááát, hozzám is odakeveredett, de gondolom ő sem érti miért, és amikor valami mellbimbós részhez ért a számban, én meg elkezdtem mutogatni, hogy na akkor vedd le az inged, hirtelen tovább állt. De egy közős fotó elől nem hátrálhatott meg. A fotón ő úgy, mint egy díszköcsög, én mint egy hájas őstulok. Lájkoljátok.
Peti, gyere, akarunk egy közös képet!
Várj egy picit, még dedikálok! Utána.
Ne csessz ki velünk, már negyed órája várunk!
Jövök, jövök!
(Anitácska nem díjazta az ötletet, hogy dedikáltassam vele a farkamat. Ezért haragszok rá)
Őt követte TóthGabi, aki jól nyomta, és meglehetősen hangosan énekeltem, meglehetősen sokat, meglehetősen közel a színpadhoz, és rengetegszer nevetett rám, meg mutogatott rám, és megjegyezte " Hogy ismeri a számot, de cuki". Ezek után ő sem menekülhetett a halálos lencse elől, méghozzá nem is akármilyen képet készítettem.
Gabi, gabi, felemelhetlek?
Ááááá, dehogy is. Nem fogsz elbírni!
Jajj, ne mááár! Hogy ne bírnálak el!
Akkor jó! Gyorsan.
*
Nem voltam nehéz?
Dehogy voltál!!
Elmondhatod nyugodtan, nem haragszok!
Mondom, hogy nem voltál nehéz!
*mosoly*
És végül Josh és Jutta. Színpadra felmennek. Josh aszondja, tanult egy új táncot. Megmutassa? Rám néz Hogy a retekbe ne? Lenyom valami agonizáló kígyóra emlékeztető mozdulatot. Na? Elismerően bólogatok.
Aztán velük is kép. Végül kézfogás Joshal (meg kicsit megérintettem, ott, ahol amúgy nem szokták). Juttától puszi, és a kocsiból integettek nekünk.
Hogy mondjam? Nem Madonna koncert. Sőt.
De azért nagyon jó.
Búcsúzóul mindenkitől egy szám. Tóth Gabis szövegét kimondottan ajánlom mindenkinek, főleg mindazoknak, akik eddigi életem során becsmérelték az életstílusomat...
Nínóék bejelentették, hogy még egyáltalán nem biztos a Balcsi. Ahova Hétfőn mennénk. Most meg Szombat van. Ti is érzitek, hogy ez egy cseppet groteszk?
Reggel jegeskávét iszogattam az erkélyen, és lám, 10.emeletijoopasi kint cigizett az ablakban. Hmmmm :) Rég láttam már.
12:22-től 14:03-ig hadakoztam a felvi.hu-val, de most végre minden bizonyítványom, fényképem, aláírásom, használt zsebkendőm, fogkefém el lett küldve nekik, kiválogatják ami nekik kell. Csekkem még mindig nincs. Nembaj, OKJ-s pantotmim Andival, vagy sminktanfolyam Rolanddal. Rengeteg lehetőségem van az életben még.
Most kicsit pihegek Madonnával és Anduval, utána takarítok a szobámban.
Aztán este lehet, hogy Josh és Juttára meg Puskás Petire megyünk tombolni.
Kedves olvasók! Alattomos módon nem is szóltam Nektek, és eljöttem Gyöngyösre. De ne vessetek rám követ, még a mai nap folyamán hazatérek. Tegnap kora délután indultunk. 3 óra út összezárva a családdal. Túlélési esélyeimet úgy növeltem, hogy Madonna Blonde ambition tour-ját néztem, és CB-Carrie naplóját olvastam.
Aztán este a városban mászkáltunk, meg levendulát loptunk (hagyomány) nagynénémmel a Teszkó elől.
Ma ebéd után indulunk...és este megint azén saját kis ágyamban alszok el.
Elseje van. Július több dologból is különleges. 3-án lesz 2 éve, hogy a blogspoton írok (májusban volt 3 éve), és Soma névnapja i sakkor van (...). 4-én Gloria Stuart lesz 100 éves, és Mikinek is szülinapja lesz (...). 5.-től Balcsiiii. 7.-e pedig... hát igen. 7.-én lesz egy éve, hogy beléptél az életembe és fenekestül felforgattad.