Amikor kicsi voltam és valami hülyeséget csináltam, pl. felmásztam a tetőre, mosóport ettem, anyukám mindig azt mondta (azzal a fáradt, mérges, "Sokkal inkább lennék most egy tengerparton" hangsúllyal): Shonda, mit mondanál a védelmedben?
Mindezt azért mondom el nektek, mert egész biztos vagyok, hogy ha láttátok a 6. évad fináléját és olvassátok ezt a bejegyzést, és szeretitek a... nem is tudom, a babákat, Mer/Der-t, a boldogságot... Ha szeretitek ezeket a dolgokat, akkor most biztos azt kiabáljátok, hogy Shonda, mit mondanál a védelmedben?? MIT?
(És lehet vannak köztetek olyan sötét és ködös emberek, akik egyáltalán nem kiabálnak, hanem inkább azt mondják: Megértelek Shonda. Vagy legalábbis csak remélem, hogy vannak.)
A lényeg tehát, hogy azt kérdezitek, hogy mivel magyaráznám meg a finálét, akkor a válaszom: Nem tudom, mit mondanék. Őszintén nem tudom. Most egy kicsit fecsegek, hátha eszembe jut valami...
Készen vagytok? Hát akkor kezdjük:
Amikor felvázoltam a finálét a 6. évad kezdetén (akik nem ismernének még: én mindig először felvázolom a végét az évadnak, és csak utána dolgozok a többin), szóval amikor elterveztem, hogy lesz egy fegyveres ember a kórházban, jónak tűnt. Tényleg jónak.
De aztán kb. 20 epizóddal később, mikor már kezdtem írni, nagyon nem tűnt helyesnek. (Egyátalán nem.) Általában minden nap az ment, hogy bementem az irodába, ledobtam magam a kanapéra és teljesen kifordultam magamból, úgy nyafogtam mint egy csecsemő. Azt mondtam a többi írónak, hogy "Nem hiszem, hogy képes vagyok erre. Ez annyira szörnyű... Emberek sérülnek meg... Az az ember lelövi őket..." Tony, Hammer, Pete és mindenki az írói csapatban bátorított. Az egyik asszisztensem, Miguel azt mondta: "Meg tudod csinálni! Nagyszerű lesz!" Szóval aztán letöröltem a könnyeimet és elkezdtem írni...
A helyzet az, hogy szinte fájt írni a finálét. Szó szerint fájt. Mivel ahogy írtam ezeket a részeket, bele kellett élnem magam Gary Clark helyzetébe. Úgy kellett gondolkodnom, mint egy gyilkos. Egy olyan emberként kellett gondolkodnom, aki lelőné Reedet, Alexet, Charlest vagy Dereket... Mire megírtam a finálé első felét, már mondhatni belebetegedtem. Az én McCsábítóm - azt hiszem, meg fogjátok bocsátani nekem azt, hogy én jobban magaménak érzem Dereket, mint bárki más, hiszen végülis én írtam meg az én álompasimat - az én McCsábítóm tehát a földön feküdt, Meredith pedig sikított, miközben Derek haldoklott... És mielőtt leállítanátok, hogy fogjam be, én is TUDOM, hogy ez csak egy tv sorozat, nem vagyok őrült, de haver, akkor is olyan igazinak tűnt. Nagyon igazinak.
És van még valami, amit tudnotok kell: a finálé első részének a vázlatában Gary Clark lelőtte Baileyt. Baileyt. Lelőtte őt is. Leírtam, és aztán nem tudtam aludni napokig. Nem tudtam aludni, szóval inkább töröltem a forgatókönyvből. Az, hogy Baileyt lelövi már túl sok volt nekem. Ő a mi biztos pontunk, ő a sorozat lelke. Meredith a sorozat szíve, de a lelke Bailey, szóval muszáj volt ezt a részt törölnöm. Kizártnak tartottam, hogy tovább tudtam volna csinálni, ha Baileynek van egy lőtt sebe. A világ túlságosan is összeomlott volna. Derek eppen eléggé szörnyű volt, de ha már mindketten... az nem ment.
Azután érkeztem el a 2. részhez. Felborult minden, szóval azután mindent helyre kellett hoznom. Oké... várjatok.
Itt sokatok biztos kiabálnak rám, de akik nem, azok most kezdenek kiabálni. Tudni akarjátok, miért nem csináltam egy boldog finálét. Hogy miért nem történtek jó dolgok, boldog emberekkel, egy boldog fináléban. Hogy miért tettem azt Meredith-szel, amit tettem. Ordítoztok: "Utállak téged és a te hülye sötét és borongós agyadat Shonda Rhimes!"
(Kivéve ti, akik a sötét és borongós emberek közé tartoznak. Ti értitek, igaz? Még mindig velem vagytok, igaz? Nektek, akiknek még megvan a táncolós cipőtök, és a magasba emelitek a tequilás üvegeitek? Francba. Már ti sem?)
Ígérem, hogy ennek is megvolt a maga oka.
Meredith már teljes, és egészséges. Imádom azt a jelenetet, amikor elmondja Aprilnek, hogy milyen sokáig tartott neki megtalálni Dereket, milyen sokáig tartott rájönnie, hogy a felesége akar lenni, és hogy gyerekeket akar tőle. Ő már egy más nő. Az a tény, hogy terhes boldoggá teszi. Aztán pedig elvesztette a babát. Ennél a résznél elállt a lélegzetem. Az az arckifejezés, mielőtt Meredith azt mondta, hogy "éppen elvetélek", az egyszerűen lélegzetelállító. Reed meghalt, aztán Charles is meghalt, és ez mind szomorú. De a vetélés, az egyszerűen borzasztó. Meredith számára. A közönség számára. Mindenkinek. De az ember nem tudja, hogy mennyire akar valamit, amíg el nem veszti azt. Nem tudja az ember mit érez pontosan, amíg van valamije, aztán elveszti örökre. És pontosan ez az, amit akartam Meredith-szel. Azt akartam, hogy tudja, milyen nagyon-nagyon akar egy babát. Mivel Meredith nagyon sok mindenben hasonlít rám. Mindig arra gondoltam, hogy én sem akartam babát, amíg nem lett egy. És hirtelen a baba lett a mindenem. Azt akartam, hogy Meredith teljesen biztos legyen abban, hogy gyereket akar. Meredith ügyel arra, hogy ne kövesse el azokat a hibákat, amiket az anyja elkövetett. Szóval mindenképpen azt akartam, hogy biztos legyen benne. Eddig azt mondogattam, hogy Meredithnek soha nem lesz gyereke, de aztán úgy gondoltam erre, mint egy kihívás. Hogyan érem el, hogy Meredith IGAZÁN AKARJON gyerkeket? És aztán lett belőle ez a történet. Ez a szörnyű, szomorú történet.
Úgy is tekintek erre, mint egy fizettségre. Amikor eszel egy finom ételt egy puccos étteremben, kapsz egy számlát. Amikor veszel egy drága táskát, szintén kapsz egy számlát. Ha valamit akarsz, fizetned kell érte. És az élettel majdnem ugyanígy van. A mérlegnek egyensúlyban kell lennie. Ez egy csúnya játék, amit a szereplőink játszanak. Meredith megtartja az ő Derekjét, hiszen nem halt meg, de ennek az az ára, hogy végig kell néznie (úgy hogy valóban azt is hiszi), hogy Derek meghal. Aztán az adóbehajtók jönnek... Utálom, de ez az egyetlen út. Az univerzum ad Meredithnek egy csillogó pónit, aztán jól arcba is vágja. Hogy jön ő ahhoz, hogy mindene meglegyen? Mindig mindennek van ára.
Cristina. A finálé, főleg a második része Cristináról szól. Owen őt választotta, láttátok? Owen - szembenézve a halállal - tudja, mit akar, és amit akar az Cristina Yang. De ami még fontosabb, Cristina még közelebb került ahhoz, hogy szívsebész legyen. Volt már rengeteg tanára, sok akadállyal szembenézett már, de végre megkapta a legjobb tanárt, Teddy-t, és amikor azt mondja magának: "Fej vagy írás?", ahogy áll Derek meglőtt mellkasa felett... az volt az, amikor átment a végső viszgán. Akkor sem hagyja abba az operációt, amikor szó szerint fegyvert szorítanak a fejéhez, ez volt számára a kezdet. És mi volt a vizsga másik része? Ő az a lány, akinek mindig is nehezére esett kifejezni az érzelmeit, most mégis megteszi. Hajlandó megmenteni Dereket, mert szereti Mereditht, és megígérte neki, hogy a tőle lehetőt meg is fogja tenni. Cristica ma levizsgázott...
Szegény Alex. Nem sokat beszélt a részben, mivel majdnem azonnal meglőtték. Ami egyébként nagyon nehéz döntés volt számomra, mert imádom Alexet, és nagyon fontos a sorozatnak. Azt akarjátok látni, amikor beszél. De van az az eszméletlen pillanat, amikor Izzie-t szólítja. Lexie már megmondta, hogy szereti Alex-et, de annyira világos, hogy az egyetlen akit ő szeret az Isobel Stevens, aki ki tudja hol lehet. És hát szegény Marknak ezt végig kell néznie. Most srácok elmondom nektek: Nem vagyok benne biztos, hogy Lexie tényleg szereti Alexet. Szerintem az, hogy rájött, hogy Gary Clark a gyilkos bűntudatot keltett benne, hiszen úgy érzi, hogy az ő hibája, hogy Alex megsérült. De végülis Meredith már megmondta neki, hogy a szíve a vaginájában van. És az ő kapcsolata Alex-szel jóformán csak a szexről szól. Szerintem Lexie Mark Sloan-t szereti, de ez a Gary Clark dolog összezavarta. Szóval van remény, hogy Lexie és Mark újra összejön, de lehet, hogy ez eltart majd egy darabig.
Callie és Arizona együtt vannak! Nem szerettem azt, hogy külön vannak. Annyira jó páros, viccesek és édesek, és az, hogy továbbra is külön tartsuk őket, az most nem is jöhetett szóba. A baba dolog nehéz. Egy elég lehetetlen helyzet volt. De a végén mindketten hajlandók voltak adni egy kicsit, ami azt jelenti, hogy meg tudják oldani. Nem is igazán számít, hogy hogy döntenek végül a gyerek-ügyben. Az epizód végi csók egy biztos pont, amibe kapaszkodhatunk. Szeretik egymást, és semmi más nem számít.
Ez volt az egyik kedvenc, de legfájdalmasabb Bailey történetem. Egy doktor számára, csak ülni és várni amíg valaki meghal úgy, hogy nem tehet semmit, a legnagyobb tragédia. Amikor odahúzza a lábára Charlest, és azt mondja neki, hogy nem fog egyedül meghalni... arra egyszerűen nincsenek szavak. Hiszen az egész finálé alatt mindent megtett, amit csak tudott, amíg végül nem tudott már mit tenni, csak ülni és várni.
A MercyWestesekkel is történtek dolgok a részben. Reed meghalt, aztán Charles halt meg, ami szörnyű, de April és Jackson csatlakozott a csapathoz. Mer közelebb került Aprilhez, amikor megfogta a kezét. April elvesztette a legjobb barátját, Meredith pedig megérti, hiszen neki is van egy legjobb barátja. És Jackson... ő volt Cindy Lou. Mindennek ellenére az ő gyors gondolkodása mentette meg a napot.
Láttátok ahogy Richard visszavette a kórházát? Csakmert azt tette. Bement a kórházába és visszavette. Kiöntötte a vodkát és átvette az irányítást a kórház felett. Kivéve, hogy a kórház már nem is kórház. Hanem egy bűntény helyszíne. És az nem egy jó dolog.
Arról, hogy mi történt a lövöldözés után, mindenki csak tippelget. De nem kell sokáig, mert én tudom, de nem mondhatom el. Addig is, azt javaslom, hogy vegyétek meg a 6. évados DVD-t. Ki kellett vágnom 18 percet a finálé második részéből. 18 pernyi hihetetlenül szaftos részletet. Callie énekel, Lexie-t kidobják a mentőautóból, Cristina megkezdi Derek műtétét... És ezt csak a vágatlan verzióban láthatjátok a DVD-n. Ha elfutottam volna a csatornához (amit nem tettem, és abban az esetben ha ő olvassa, had mondjam el, hogy imádom a főnökömet Steve McPhersont, mert erős, jóképű és nagyon okos), de ha elmentem volna a csatornához, akkor felrakattam volna velük ezt a 18 percet a tévébe. De nem tettem szóval, az egyetlen mód, hogy élvezzétek azt a 18 percet, csak a DVD. Oké?
És végül pedig el szeretném mondani, hogy Michael O'Neil, aki Gary Clark-ot játszotta egy kedves, édes, érzékeny férfi, aki elítéli az erőszakot. Ez a szerep elég nehéz volt számára érzelmileg is. Bele kellett élnie magát a gyilkos szerepébe. Ő testesítette meg Gary Clarkokt, de egy dolgot mindannyian tisztáztunk: A világ Gary Clarkjai a rosszfiúk. Ha fegyvert használsz, lövöldözöl az rossz emberré tesz. Eléggé aggódtam, hogy ezt nem szögeztük le a fináléban. Ezért is volt Reed halála olyan brutális. Azt akartam, hogy ne legyen szép, ne legyen helyes. Mivel egy fegyver használata nem megoldás a problémáinkra.
Leírom még egyszer, hogy biztosan megértsétek: egy fegyver soha nem egy megoldás a problémáinkra.
Legyen jó nyaratok. Találkozunk ősszel. És köszönöm, hogy néztétek a sorozatot. Még akkor is ha azt kiabáljátok, "mit mondanál a védelmedben?". Ti tettétek ezt lehetővel. A hála, amit érzek, határtalan.
XO,
Shonda
"Carrie Badshaw visszatér! És nem csak a moziba, hanem a könyvesboltok polcaira is! Candace Bushnell írónő azt vette a fejébe, hogy megírja Carrie tinédzser éveinek legjobb vagy épp legrosszabb momentumait. Kiderül, ki violt az első szerelme, illetve miért is lett belőle újságíró! De akinek nem Carrie volt a kedvence a Sex és New York-ból, hanem Samantha, Miranda, vagy Charlotte, az se keseredjenn el, hiszen állítólag az ő titkos naplóikat is meg fogják jelentetni!"
