2008. szeptember 26., péntek

Nem hagylak el. Melletted leszek addig, míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sose válhatnak valóra....De ha mégis elmegyek, vissza sose nézek. Megbánás nélkül megyek tovább. Feladom az álmodozást... Megtehetnéd - a kedvemért -
Hogy lábujjhegyen távozol.
Halkan csukod az ajtót életemre.
Elmész szépen, és nem kukucskálsz,
Nem kell hogy lássad, mennyire fájsz.
Soha örökké döntöttél. Megadóan töröllek ki lelkemből, jövőmből, összes emlékemből. Ha kéred, nem kérdem miért. Hát menj. Mész. Szemem némán követ.

S lassan kicsúszik kezemből a kezed...

/Liv Ulmann/

3 megjegyzés:

evcsi írta...

elsírtam magam.

Samu írta...

Énis.
Szeretlek a Ewcsii.

Zsopi írta...

"Lehet, hogy hozzád késve jöttem,
lehet, hogy el se köszönsz tőlem.

Csak elmész, elzengnek a szárnyak
s marad a vérhomály utánad."

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails