Szóval az a helyzet, hogy nekem most 2. számú B.D. tetszik, és olyan fura, hogy szinte naponta látom. Vagyis fura is, meg rossz is, de mégis jó.
Néha azt gondolom Bogi, egyszer karon foglak, elveszlek feleségül, és elköltözök veled messzire innen, oda, ahol már nem bánt a szem.
Szeretnék elszakadni a világtól. Szeretnék néha nem önmagam lenni.
És az olyan napok, amikor még az a pár pillanatnyi B.D. sincs, mint ami általában lenni szokott, nos ilyenkor tudnám bepakolni egy táskába a kézkrémemet, a sáljaimat, a csíkos ingeimet, Igort, George-ot és Lorelai-t, és elfutnék.
De nem lehet elrohanni... ahogyan a filmbe is mondják...
"Still thinkin' of running, Jack? Think you can outrun the world? You know the problem with being the last of anything, by and by there be none left at all."
"Sometimes things come back mate. We're livin' proof, you and me. "
"Aye, but that's a gamble of long odds, ain't it? There's never a guarantee of comin' back. But passin' on, that's dead certain."
Ez most a tavasz miatt van így?
Vagy ez azért van most, mert hirtelen rám tört a tudat a hét elején?
Ez nehéz néha, hanem elviselhetetlen.
Hívj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése