Ma olyan félszarul vagyok. Ami igazság szerint jó, mert a félszarul az azért mégsem egészen szarul. Ezt valahogy Zsopi magyarázta el, és ő érthetőbben, mint én. Mindegy, a lényeg, hogy a depresszióm, mint egy gyanútlan test nélküli fantom, ami szétmállik a körülöttem levő atmoszférában, még mindig itt lebeg körülöttem. Még mindig nem tudok úgy leélni egy fél órát, hogy ne gondolnék benne rá minimum 30szor. De mégsem vagyok totál szarul, kibukva, a padló alatt kettővel. Hanem... picit feljebb. De tudom, hogy ez egy libikóka. Most kicsit jobban, aztán akármikor megint nagyon roszs lezs. Ki tudja mikor. D elesz. Aztán megint jobban. Ördögi libikóka.
Néztem Szex és New Yorkot hálistennek nem voltak benne gennyes szerelmi dolgok, amik megint a földbedöngöltek volna. Jó kis rész volt, bár már láttam 4szer. És akkor utána elkezdtem Szex és New York idézeteket keresgelni. És ráleltem erre:
"Aznap este a reményről elmélkedtem. Talán butaság optimistának lenni. Talán a pesszimizmus olyan, mint a hidratáló krém. Nap mint nap használnunk kell, különben hogy állunk talpra, ha a valóság szétzúz mindent, amiben hittünk? És a szerelem, bárki bármit is mond, nem mindenható. A remény olyan drog, amiről le kell szoknunk, vagy ezt tart életben minket? Mi rossz van abban, ha bizakodunk?"
Néztem Szex és New Yorkot hálistennek nem voltak benne gennyes szerelmi dolgok, amik megint a földbedöngöltek volna. Jó kis rész volt, bár már láttam 4szer. És akkor utána elkezdtem Szex és New York idézeteket keresgelni. És ráleltem erre:
"Aznap este a reményről elmélkedtem. Talán butaság optimistának lenni. Talán a pesszimizmus olyan, mint a hidratáló krém. Nap mint nap használnunk kell, különben hogy állunk talpra, ha a valóság szétzúz mindent, amiben hittünk? És a szerelem, bárki bármit is mond, nem mindenható. A remény olyan drog, amiről le kell szoknunk, vagy ezt tart életben minket? Mi rossz van abban, ha bizakodunk?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése