ez minden, mi itt maradt velem

Tegnap jó volt napközben. Úgy éreztem, a "gyógyulás útjára léptem". Nevettem. És nem csak megjátszva, volt közte elbújtatva egy-egy igazi mosoly. Lelkes kacaj. Aztán Boginál is jó volt a Nóra féle interjú. És akkor hazajöttem. És elkezdett egy picit rossz lenni. Hogy megint egyedül vagyok. Itt nincs kihez úgy szólni... Úgyhogy ki kellett találnom valamit, amivel elfoglalom magam. Elkezdtem DVDzni. Rómeó és Júliát. A Leonardo DiCaprio félét. És aztán 20 perc után rájöttem, a beteg lelkemnek most nem Szerelmi tragédiára van szüksége. Úgyhogy úgy döntöttem, inkább sütök. Palacsintát. És sütöttem. A családnak.
És közbe anyu berakott Szívek SZállodáját, pont azt a részt, amiben Lorelai énekel. És pont akkor mentem be a szobába amikor énekelt. És akkor minden... minden összeomlott bennem. minden, amit még tartottam magamban összeroskadt.


Ha most maradnék,
Tudom jól, csak utadban állnék
Mennem kell,tudom jól,
Rád gondolnék és örökké rád várnék

Mert már a szívem Tiéd
Már örökké tiéd

Emlék és szenvedély,
ez minden, mi itt maradt velem
Mond jó éjt,És ne félts
Hisz tudjuk jól sosem vágytál így rám

De már a szív mindig tiéd
Már örökké Tiéd

Légy jó, sorsod vigyázd
Hidd megkapsz majd mindent miről álmodtál
Légy csak boldog hosszú utadon,
De úgy vágyom, hogy szeress nagyon

Mert már a szívem tiéd,
Már örökké Tiéd
Már örökké Tiéd.

Úgyhogy el kellett mennem. Féltem, hogy ha ittmaradok, Ráírok, felhívom, sírok, bőgök, és üvöltök. Így felhívtam Laurát, aki hajlandó volt Szijanival fél éjszaka velem fagyoskodni, és ápolni a lelkem. Nagyon szépen köszönöm.