Mama, emlékszel még amikor önfeledten nevettem? Nem volt olyan rég. Pár napja múlt csak talán...emlékszem is rá, hogy nevettem... de már elfeledtem, hogyan kell. Mama, veled is volt már ilyen? Mama, Neked is tépték már ki a lelked egy részét? Mama, mivel pótoltad az űrt? Hogyan sikerült begyógyulnia. Sikerült egyáltalán?
Mama, olyan egyedül vagyok. Bár a barátaim mind itt állnak körülöttem. Biztatnak, ölelnek. S mégis olyan egyedül vagyok Mama.
Mama, úgy érzem magam, mint egy bohóc, aki az esőben áll, és játssza ezt a bolondok játékát.
Mama annyira fáj itt belül.
Mama, te mindig azt mondtad nekem, "Sírni CSAK a győztesnek szabad!".
most mégis folynak a könnyeim.
1 megjegyzés:
Samukám,
Én is itt vagyok Veled, nem vagy egyedül, hidd el nekem! Hamarosan kikerülsz a mélypontról! Mi a barátaid majd segítünk Neked!!! Az űrt most semmivel nem tudod kipótolni..abban az idő tud csak segíteni! Szeretlek!!ÉS melletted állok MINDIG!!!
Megjegyzés küldése