Kalibán.

Nem írok a language examről, mert szerintem very bad lett, és azt hiszem nem lesz meg.

nem tudom mitévő legyek... egyszerűen néha arra vágyok, bár ne is éreznék semmit, csak feküdnék egy cseresznyefa oltalmat nyújtó vaskos ágán egész éjjel, és a csillagokon tűnődjek.

"Hozzám intézett szavai mélységes mély fájdalmat ébresztettek bennem, s tudtam, hogy ez a „szeretlek” az utolsó szavakba öntött érzése. Hideg ajkai szellőként söpörtek végig a homlokon, az érintésétől kigyúlt arcomon, egészen a számig. Valósággal remegtem egyetlen csókjáért, s mikor kezei az én forró mellkasomon pihentek, a szánk gyors, ám annál pulzálóbb táncba kezdett. Az ereimben tűz gyúlt, a vérem sebes folyóként kezdett száguldozni ereimben, de mire kinyitottam a szemem, ő már nem is létezett a számomra, csak a lelkembe ivódott emléke. Akkor, abban a másodpercben megsemmisültem… s még egy hónap múltával sem szedtem össze szanaszét heverő darabjaimat."

Pénteken inni akarok. Ejj ejj. Kegyetlenül bebaszni. Táncolni. Móka kacagás. Isti is legyen ott. Szükségem van rá. 

Önző önző önző dög vagyok..

Ahogy a Stuck on You ban mondja CHER: Egy hülye PICSA vagyok, csupa nagy betűvel.