2010. január 18., hétfő
kimondva-kimondatlanul
Kimondtam.
Hangosan.
De nem direkt! A nikúú csőbe húzott.
Én nem akartam. Félek, ha kimondom, az olyan valóságos. Magamba már ezerszer elismételtem. De ki csak most mondtam ki.
Buta a samu. Buta. mindig az elérhetetlenek kellenek neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
LinkWithin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése