pici cigicsikk vagyok.

Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán, s csendben végigég.

Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el.

Voltam én, boldog, lángoló, bíborpiros ajkat csókra csábító,

Most a szobámban magam vagyok én, merengek a múltak ütemén.

Hittem néked, s ezernyi csókban égett a nyár,

Égben, szívben azóta ősz van, már késő jár, az én időm lejár

Hamvadó kis fehér parázs, megremeg az éjben, úgy veri a láz

Nyugszik a tálca hamus peremén

Az ő sorsa pontosan enyém.

Zene szól az éjben már valahol, a Hold fenn az égen jár.

Szívem, mint az expressz, úgy zakatol, állomásnál majd megáll.

A szív az mindent nem birhat el, holnap talán az sem fáj,

Ha szembejössz, és nem is szólsz, énhozzám.

Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán, s csendben végigég.

Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el.

Voltam én, boldog, lángoló, bíborpiros ajkat csókra csábító,

Most a szobámban magam vagyok én, s merengek a múltak ütemén

Hittem néked, s ezernyi csókban égett a nyár,

Égben, szívben azóta ősz van, már késő jár, az én időm lejár.

Hamvadó kis fehér parázs, megremeg az éjben, úgy veri a láz

Nyugszik a tálca hamus peremén

Az ő sorsa pontosan enyém.