relationship

Ha egy kapcsolat véget ér, nagyon kicsi rá az esély, hogy ne legyen belőle sértődés. Ezen elmélkedtem valamelyik nap... 

Egy kapcsolat kettőn áll. Mindig minden körülmények között kettőn áll a vásár. Bármennyire is szeretjük azt hallani, nem a mi hibánk, a másik fél volt a szemét...akkor is van ott valami. Sosem csak az egyik fél hibás. Vagy nincs igazam? 

És honnan tudjuk eldönteni, ki lett a győztes? Lehet-e bárki győztes egy tört reményekkel teli kapcsolat romjai felett?  Mekkora az esély rá, hogy valaki minden hátsószándék és rossz érzés nélkül azt tudja mondani: ezzel a szakítással csak én lehettem a győztes? Ilyen nem lehet, hisz a másik felet mindenképp elvesztettük...és ez a veszteség lehet igen kicsi, de akkor is veszteség. A csatát elvesztettük, de a háborút megnyertük, mondja erre az okos ember..de nem hiszem, hogy ez egy nagy diadal.

Jobb nekünk nélküle. Ha valóban ilyen jó, miért foglalkozunk mégis vele? Miért érzünk magányt és szánalmat?

Mert mutassuk bármily erősnek magunkat, rejtsük el a könnyeinket, legyintsük a dologra, és próbáljunk ne emlékezni rá...de mégis mind egyedül alszunk el.