"Emlékszem, hogy egyik reggel hajnalban keltem, úgy éreztem, minden csupa lehetőség. Azt gondoltam, hát innen kezdődik a boldogság! Ez a kezdete! És persze mindig egyre több jön! Nem jöttem rá, hogy nem a kezdet volt. Maga volt a boldogság. Az volt A Pillanat. Épp akkor."
Clarissa Vaughan (avagy a modern Mrs. Dalloway) nagy monológja az Órák c. filmben... elgondolkodtató. Emlékeztek még erre a bejegyzésemre? Hát igen... én is azt írtam benne, hogy most kezdődik el a boldogság. De nem, nekem is az volt maga a boldogság.
Komolyan... úgy érzem magam, mintha én lennék Haiti. Volt egy verőfényes nap, aztán hirtelen minden megrendült, összedőlt...megremgett a föld, és most tele vagyok káoszokkal, és kesze kusza dolgokkal. Örülök annak, hogy kiszerettem az emberből, de most, betegen az ágyamban fekve tudatosult bennem, hogy össze kellene raknom magam, rendet rakni, eltakarítani a törmelékeket, és felépíteni újra mindazt, amit lerombolt a földrengés...mert csak így van esélyem még egy boldog pillanatra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése