2010. február 2., kedd
Isten Rabjai
Aztán, ahogy kiandalgott a templomból, egyszerre a homlokára tapasztotta a kezét, és mély lélegzettel nekidőlt az ajtó mellett a falnak. S az arcát könnyek öntötték el.
A szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
LinkWithin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése