2010. március 21., vasárnap

Cukor, só, és minden mi jó

Zsopi!
A fokföldi ibolya a biológia érettségim projektmunkájához kell. Virágzó, sok leveles, bolti. 
Tudom, hogy ha kértem volna, adtál volna.
De te is tudod, hogy szívesen elfogadok, kérni konkrétan nem szeretek, max. vágyakozni.
Nem vagy elfeledve, miért lennél? Neked most más kategóriában van az életed, nem hiszem, hogy kellene oda az én lábatlankodásom. Most Neked babára kell készülnöd. Nekem megérnem. ha megértem, és ha a baba is meglesz, és minden szépen halad a kis medrében, akkor majd úgy is rendeződik ez.
Attól még, hogy nem mondom naponta, hogy Szeretlek, még nagyon is Szeretlek! Ezt Te magad szoktad hangsúlyozni. Nyáron meg úgy is megyek babalátogatóba, Zsopilátogatóba, Gáborlátogatóba, Mamólátogatóba, Papalátogatóba, Adalátogatóba, Pamacslátogatóba, akkor majd jól kibeszéljük magunkat. Ígérem.
Szeretlek.

Könnyű álmot hozzon az éj
altasd el hűs dunai szél
aludj el kisember, aludj el!
Álmodj hintát, homokozót
álmodj rétet, kis patakot
aludj el kisember, aludj el!

1 megjegyzés:

Zsopi írta...

Nem a csend miatt lettem szomorú (ezért mondtam, hogy csak felbosszantanálak az okok sorolásával).

És igenis, milyen országos marhaság az, hogy nekem most jobb dolgom is van, mint a barátaimmal törődni! Mi jobb dolgom lehetne?
Gergő tökéletes gyermek, tudja a dolgát, nem kínoz, nem kell miatta a kötelezőnél többet kórházba mennem, akkor pedig ráérek. És nagyon ráérek. Szóval csak nyugodtan zaklass.
Ölellek.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails