Ma tanultam, hogy anyu ne pattogjon, meg hogy azért nem árt soha, főleg nem, ha az ember 43 nap múlva érettségizik :D El se hiszem, hogy 2 hét múlva elkezdődik az utolsó gimnazista hónapom...fura. különös.
Mindegy, délután találkoztam Nacussal, mert nem bírtam itthon lenni, és nem engedtek el Nikuval moziba, és ezért gyűlölök mindnekit. És Nacussal azért kurvajó volt, átkeltünk az Ensz folyón, és egy Óperencián túli parkban ültünk, és énekeltünk, meg ápoltuk egymás lelkét... ő túl van egy szakításon, én erkölcsi és morális dilemmákkal küszködök... de jó volt, két szingli szív, sok mosoly, 1 doboz cigi és egy üveg limcsi. A boldogság összetevői. És jó volt, hogy váltogatták egymást a dalok, a szomorú lelki dilemmák, az etikai kérdések és a röhögős poénok ( Sophia Loren és Queen Elizabeth the second).
Aztán eltelt ez a másfél tavaszi óra, és hazajöttem. Bogi hívott, beszéltünk. Letettük. Megint hívott :)
Azt kérdezte, vajon a a sors keze vagy az én akaratom volt-e az, hogy Mr.R. meg én...
És akkor én is elgondolkoztam ezen. Szeretem azt hinni, hogy létezik egy Isten, aki predesztinálja az életünket, de azt is szeretem hinni, hogy létezik egy sors, ami választásokat ad a kezembe, no meg máskor abban hiszek, hogy magam kovácsolom az életem.
Tehát tulajdonképpen van egy Isten, aki megteremti minden ember számára a sorsát, nagy vonalakban... kijelöl dolgokat, de ebbe kisebb-nagyobb beleszólásunk van. Úgy érzem, a sors mindig lehetőségeket ad... oda rak eléd egy lehetőséget, és te döntöd el, hogy hogyan lesz tovább... pl. R-el úgy döntöttem, hogy hogy kihasználom a lehetőséget, míg I-vel úgy, hogy nem... ez totálisan az én döntésem volt, mert a sors ezeket a lehetőségeket állította elém.
Ez elég hülyeség, mi? Nem tudom...
Olvasók, ti mit gondoltok erről? Létezik sors? Végzet? Isteni beavatkozás? Eleve elrendelés? vagy minden önmagunkon múlik? Kérlek írjátok meg, érdekel nagyon...
És mindenkit várok szeretettel az "Utáljuk együtt Pompadourt" klubban! Csatlakozz Te is! ;)
7 megjegyzés:
én teljes mértékben abban hiszek hogy magad alakítod a jövőd :)
se isten, se eleve elrendelés :)
Kicsit az én sorsomat is alakíthatnád azzal, hogy engeded, hogy olvassam a blogod:P Jelszót kér!! :D :D Vagy mi a csudát... :D
Szóval te a sorskovácsolásban hiszel... 1 strigula oda... Többiek?
Szerintem nincsenek véletlenek, és minden úgy lesz, ahogy az meg van írva...
Hogy ebbe mennyi beleszólásunk van...
Néha úgy érzem, jó lenne, ha nem lenne. Sokszor meg, hogy mégis.
Szerintem:
Véletlen nincs, de mindig van előtted választás. Ha van bármilyen felsőbb hatalom (akárhogy nevezzük is), akkor az csak a hegyet rakja eléd, azt, hogy Te milyen úton jutsz fel rá, már a Te döntésed.
Az meg, hogy felismered-e az Élettől kapott feladatokat, tanulnivalókat, izgalmassá teszi a játékot.
Persze az is lehet, hogy a hegyet és a döntési lehetőségeket magad vonzod az életedbe.
Egy biztos, semmi sem eleve elrendelt, mindig van szabad mozgásod a lehetőségek között... csak a lehetőségek száma korlátozott olykor.
mégis mi a bajod Pompadurral?
én úgy gondolom,h egyszer valaki-Isten,vagy tökmindegy hogyhívják- elindította az egészet és minden következik a másikból.amibe beleszólhatsz.mivel van nyelvünk,tudunk nemet,vagy igent mondani.vannak reflexeink így képesek vagyunk elugrani a busz elől.ezek elemi dolgok,és lehet,h rosszul közelítem meg az egész felvetést,de úgy gondolom,a saját sorsunkat magunkat irányítjuk.mert ha nem így lenne,akkor mégis mi alapján meg hogyan dönti el az a Valaki,h ki kap jó életet,és ki fog egész életében szenvedni és nyomorogni.ez egy helyzet,de változtatni mindig mindenen lehet.csak akarni kell.sztem.
En ugy gondolom, hogy veletlenek nincsenek. Mondig mindennek oka van. Sokszor nem tudjuk mi miert tortenik, de egydszer valszt kapunk ra. Lehetosegek mindig vannak, mi dontjuk el, melyiket valasztjuk. :) Valamit abbol is tanulnod kellett, ahogy nekem is sajnos... illetve en a napokban tobbet tanultam, mint az elmult evben osszesen... ilyen is van... :) de ezt majd szoban. :D
Pentekenkent mikor vegzel a suliban?
Megjegyzés küldése