Valóban nem az vagyok, akinek megismertél. Valóban átmentem azóta egy két dolgon. Egy két olyan dolgon, ami lehet számodra nem okozna lelki traumát, vagy fogalmam sincs mit, de számomra okozott. Engem dühít, és bánt, nagyon bánt, hogy jött egy ember, és én hittem neki. Hittem a csillogásának. Elhittem, hogy amit mond, az valóság. Naiv módon elhittem, hogy képes engem is szeretni valaki. És ezek után kibaszottul nagyon pofára estem. És csalódtam Őbenne, de még jobban csalódtam magamban. Csalódtam, hogy rá kellett döbbennem, hogy ostoba vagyok, naiv és hiszékeny. Dühös vagyok magamra, és ha lehetséges ez még jobban gyűlölöm magamat, mint azelőtt. Lelkileg roncs vagyok. Elment már a hurrikán, már rég, már nem is érezzük, de a nyomai itt vannak. hiába nem kellene ő, és nem vágyok rá, az amit a lelkemmel művelt, még mindig megvan... romokban hever minden bennem. Tudod az a szivárványos szívecske nem véletlenül van széttörve ott a blogom címe alatt...
Olyan vagyok, mint egy kibaszott alma. Egy alma, ami kívülről lehet, hogy nem ütött kopott még, ám de belül férgek hemzsegnek, és megrohad. Rohad a lelkem, érted?!
Más vagyok... igen, megváltoztam. Kurvára meg, mert nem hagyom, hogy még egyszer ez történjen velem. nem hagyom, hogy bántsanak. Megváltoztam, jól látod. nem vagyok ugyanaz az ember. És tudod mit? Soha többé nem is akarok az lenni...
És nagyon szépen köszönöm, hogy mindezt a nagyközönség előtt kellett elmondanom, mert nem voltál annyira diszkrét, hogy felhívj, vagy iwiwen, msnen írj. Köszönöm. Ha ezek után nem tartod magad a barátomnak, vagy drámázunk még... rádbízom. De bízok abban, hogy annyira nem vagy öreg és prűd, hogy úgy gondold, mind ezek a személyed elleni támadások.
1 megjegyzés:
Gyors válaszként, mielőtt még elindulnék rendezni a mindenórás kismamás dolgaimat:
Te is ismered az e-mailcímem, Te is tudod, mi a nevem, Te is elérsz, ha akarsz. Nem kényszerítettelek, hogy itt írd ki mindezt, ezt nem mondhatod.
A többit majd később, ha nem csak 5 percem van a gép előtt.
Megjegyzés küldése