one of the bests

Ildi blogjában ráakadtam egy sorára az egyik kedvenc Ady versemnek. Imádom. Nacussal is pont erről a versről beszéltünk tegnap. Imádom.

Ady Endre

Góg és Magóg fia vagyok én

Góg és Magóg fia vagyok én,

Hiába döngetek kaput, falat

S mégis megkérdtem tőletek:

Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke híres útján jöttem én,

Fülembe még ősmagyar dal rivall,

Szabad-e Dévénynél betörnöm

Új időknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek,

Legyek az új, az énekes Vazul,

Ne halljam az élet új dalait,

Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várva

Mégis csak száll új szárnyakon a dal,

S ha elátkozza százszor Pusztaszer,

Mégis győztes, mégis új és magyar. 

És bár a nyelv rút, de a vers németül is szép:

Ich bin ein Sohn von Gog und Magog, klopfe –
O Tore, Mauern! – überall vergeblich an
Und frage euch, und frage euch dennoch, ob man
Wohl unter den Karpaten weinen kann.

Vom Osten bin ich den berühmten Weg gekommen,
Die Lieder Ungarns schallten mir ins Ohr.
Ich frag: Brech ich von Dévény her, vom Westen,
Mit neuen Liedern neuer Zeit hervor?

Bin ich aus Árpáds Haus ein neuer Sänger,
Gießt mir die Ohren zu mit heißem Blei,
Daß ich nicht hör des Lebens neue Lieder,
Schlagt mich zusammen, tretet mich zu Brei.

Und quält’ sich dieses Lied auch, nichts erwartend,
Auf einer Schwinge fliegt’s, der keine andre glich.
Und wenn’s die Gestrigen auch tausendmal verfluchen,
Ist es doch sieghaft, neu und ungarisch.