Zeusz haragja

Villámra ébredtem (2 órai alvás után, aminek köszönhetően lemaradtam a mai Nacus-Nóra találkozóról a Széchenyi napon). Hallgattam egy kicsit, majd felkeltem. Az ég szürke, mint amilyen a Tartarosz felett lehet, a felhők vadul kanyarognak. Nem látszik sem az ég kékje, sem a Nap fénye. mint egy végtelenségbe nyúló kopasz szikla táj. Aztán hirtelen elered a vad eső. Zuhog, de olyan erővel, hogy tudom, fájhat az, ha rád esik...aztán öt perc sem telik bele és az esőcseppekbe jég vegyül. Nem egy vagy kettő... szinte esős jég, és nem jeges eső. Az utca és az autók teteje fehérlik, mint ha a hó esne. Ez még áprilishoz képest és durva.