Tegnap Szegeden jártam. Teljesen egyedül. Apu levitt, és onnan elment a dolgára. Én pedig egymagam felfedeztem a város rejtett, és nem rejtett csodáit. Csodaszép parkokban jártam, pihentem a Tisza partján, fagyiztam a Klauzál tér piros macskaköveinek társaságában, és rágyújtottam a Dóm nagy tornyainak árnyékában.
Átmentem a Tiszán, ami tőlem nagy szó, de hát ki kellett próbálnom, milyen érzés.
Imádom Szegedet. Tényleg.... csak hát az Alföldön van... de így még nehezebb utálnom azt a pusztaságot.
3 megjegyzés:
khm-khm...
mégis mi bajod az alföldekkel ? :P
Hmmm... Szeged. Utáltam 3 és fél évig, aztán hirtelen nagyon kezdtem szeretni, most pedig már nem is tudom, miért nem szerettem. :)
Vizsgára készülve:
Kerekperec > tejeskávé, füstölt tarjás croissant
Vizsga után:
Kerekperec > tiramisu (a vizsga sikerétől függően jutifalatként vagy fájdalomdíjként)
Mert Szeged jó hely... egy hibája, hogy tényleg az Alföldön van.
alföldön van, lehet hogy baj. de pl. szegen hányan járnak bicajjal városba, és itt hányan? annak is kurvasok előnye van. de én is imádom :):)
Megjegyzés küldése