"Ahol a szivárvány földet ér"

Csak fújom ki lassan a cigarettafüstöt a számból. Ezüstszürke selyemfonál gomolyog az éjszakában, majd egybeolvad a végtelen semmivel. Alattam harminc méterre tücsök muzsika lebeg, felettem éber szemű csillagok őrzik a halandók álmait. Messze előttem, lángtengerként égnek a város fényei, mögöttük mélázva terül el a vén Mecsek. Csípős levegő suhan el mellettem, tesz egy kört a szobámban, majd ahogy jött, távozik is. Körülnézek, és dúdolom a Napoleon Boulevardtól a Júlia nem akar a földön járni-t. 

Valahogy ilyenkor érzem igazán, hogy élek.