Gentlemen's prefer blondes.

Hogy miért nem jelentkeztem eddig? Nos engem ismerve két lehetséges válasz van. 1.: Mr.B. (szembeszomszéd) randija olyan tökéletesre sikerült, hogy azóta most hagytuk abba a kefélést, mert végelgyengülésben elaludt. 2.: Mr.B. egy eszelős sorozatgyilkos, aki élvezettel vágta fel testemet apró darabokra, amiket aztán megetetett egy óriáspolippal. Nos... egyik sem. Aznap, amikor úgy volt elmegyünk kettesben úszni, és csillagokat keresi, Mr. B. bejelentette, hogy Ő márpedig nem ér rá, mert bemegy Rab városba. Összetörtem, mert én nagyon de nagyon beleéltem magamat az 1-ső verzióba. De... hát. Sors bácsi megint kicseszett velem. Amikor bánatomban épp el akarok menni, jó alaposan hajat mosni (itt így tudom kiadni magamból az indulatokat... nincs cigim), utánam szól a lakókocsijuk előtti sörsátorból: Este nincs kedved átugrani egy sörre? Első gondolat: Gyűlölöm a sört. Második gondolat: mikor hívott meg utoljára holmi Mr. Tökély egy pohár italra? A válaszom tehát: Természetesen ott leszek!!!    De... nem voltam ott. Aznap este ugyanis apuékkal étterembe mentünk, és ameddigre megjöttem, ők már aludtak.
 

De másnap összeszedtem minden bátorságomat. Átmentem megkérdezni, hogy jön-e akkor búvárkodni. Úgy hozzászoktam már a csalódás érzéséhez, hogy a rövid, tömör válasz ("Igen") villámcsapásként futott végig a gerincemen. És jött is. Kettesben, egy szál úszónadrágban sétáltunk a forró tengerparton, Ő magáról beszélt, én meg koncentráltam, hogy a képzeletem elfojtott indulatait kordában tartsam, mert ha nem, akkor sajnos az az úszónadrág nem elég szűk, és feszes ahhoz, hogy ne mutatkozzanak meg vágyaim eléggé nyilvánvalóan. Ez a fajta gondom el is múlt abban a pillanatban, amint belecsobbantam a hideg vízbe. Felvágtam, úsztam, pörögtem, cinkeltem szegényt, közben totál be voltam szarva, hogy ez tényleg megtörténik, és  a vizet jegesnek érezte felhevült testem. Végül is aranyosan leült a fa lépcsőre, és nézte, ahogy búvárkodok, mert a víz Neki túl hideg volt, és túlságosan is tele volt tengeri sünökkel (mindkettőt aláírom). Szóval fogtam neki 3 tengeri csillagot, és ő is talált magának egyet (amit nem mert megfogni, ezért szintén én vettem ki)... (kedves Poszeidon! Kérlek könyörülj meg rajtam, amiért kiirtottam a birodalmad fél élővilágát, de ez a Mr.B.... ahhhh....). Ezek után ismét meghívott magukhoz sörözni. Átmentem, söröztem, beszélgettünk, megismerkedtem a barátnőjével (akit ismeretlenül eldöntöttem, hogy beleölök a tengerbe, de miután váltottunk pár szót, úgy éreztem, ha pécsi lenne, elválaszthatatlanok lennénk), sokat röhögtünk...stb. Este megnéztük közösen a Toy Story 3. epizódját.
 

Harmadnap reggel láttam, hogy le van eresztve a kocsija bal első kereke. Szóltam neki, aztán megkért, hogy segítsek neki kicserélni (amiből az lett, hogy Luca [barátnő] és én végig röhögtük, ahogy szegény srác szenved). Majd miután ez megtörtént Luca elhívott, hogy menjek velük el Rab városba megjavíttatni a kereket. El is indultunk, ám ekkor még egyikünk sem tudta, hogy Horvátországban nemzeti ünnep van, ezért semmi sincs nyitva. Jót röhögtünk (Mr.B inkább csak füstölgött, és poénosandühös volt ). Aztán beütött a gikszer. Megjött Mr.B. testvére, a barátnőjével. És azóta Mr.B. és Luca alig vannak velem, ami érthető, tekintve hogy a rokonaikat mégsem hagyhatják magukra. Persze azért néha összefutunk, elmegyünk reggel Lucával boltba kenyérért (és közben hangosan visítunk... Ő az az ember, akivel kb. minden második szó után harsány röhögésben török ki)... jaj meg pl. a tegnap este az aranyos volt. Miután megjöttek a tesóék, elvonultam a saját lakókocsinkba. Benn leültem megnézni a Jay és Néma Bob című kultuszfilmet, ám egy óvatlan pillanatban kinéztem az ablakon, és majdnem megállt a szívem:  Mr.B. ott állt az ablak előtt a sötétben, és intett, hogy menjek ki. Azt hittem álmodok (de tényleg, ébren ilyen nem lehet... és MÉGIS)... kimentem, és áthívott megnézni a Másnaposok-at. Boldogan mentem, és megnéztem a filmet, amit megfogadtam, hogy soha nem nézek meg. Mert csak ketten voltunk... meg a bátyja sajnos, de ő egy szót sem szólt.
 

Jól éreztem magam ez alatt a pár nap alatt. Találkoztam két jó emberrel, akik közül az egyik más földrajzi körülmények mellett nagyon jó barátnőm lenne, a másik pedig nagyon jó haverom lehetne, aki véletlenül úgy néz ki, mint egy félisten, két méter magas, ex-kosaras, aranyszőke hajjal és méz szín szemekkel, négy nyelven beszél, és amikor mosolyog  összerezzen a lelkem. De... ezek helyett maradt nekem a kis laptopom, amin most az éjszakában ülve pötyögöm az elmúlt két nap memoárját, és bízok benne, hogy a teremtő erő nekem is létrehozott valahol egy egyedet, akivel kiegészítjük egymást.
 

Bocs, hogy ömlengek, csak gondoltam mindent elmondok nektek. Együtt érző kommenteket jó néven veszem, kioktatókon lehet, hogy megsértődök, de aztán tuti,hogy hálás leszek, és megfogadom. Remélem valaki végig olvasta.....
 

Záró gondolatként Andus örökzöldje: "Istenke ad, és elvesz"
 

 --- Ma pedig találkoztam anyóspajtással. Nem túl szimpatikus asszonyság. De sógorékkal összehaverkodtam. És pucoltunk pár sünt is. És a legrosszabb: MA, azaz SZOMBATON este mennek el, és nem Vasárnap napközbe. Sírni tudnék.